Frisstől és ízelítő

Sziasztok!

Hát először is szeretnék elnézést kérni, amiért már negyedik napja nincs friss, mentségemre szóljon nagyon fáradt voltam, el voltam havazva teljesen, és a laptop is rosszalkodik, szóval nem igazán volt lehetőségem.

Másodszor a kritikáról. El nem tudom mondani nektek, hogy mennyire jól estek a vélemények, amiket írtatok, bár őszintén megmondom, azt gondoltam nagyobb felháborodást keltek majd az olvasói körben. Kinyírom Liz-t? Ráadásul Tyler ilyesmire vetemedik? Hát… nem lett belőle semmi, de már attól is boldog vagyok, hogy tetszett a fejezet mindenkinek, annak pedig nagyon köszönöm, aki vette a fáradtságot és írt nekem pár sort!

Név szerint, köszönöm Papp Anikónak, Barbinak, Veronikának, Fanncsesznek, Krisztinek és az egyik névtelen olvasómnak! Iszonyúan hálás vagyok nektek, láthattátok is – már ha ennyire érdekel titeket – nem is tudtam azonnal válaszolni a kommentekre, még moderálni is csak későn tudtam, de a lényeg, hogy megszületett végül minden!

Több dolog is van itt kérem szépen… az egyik, egy kis toto! A lényeg, kik között zajlik a párbeszéd?? Vagy csak szimplán a mondat

 Kíváncsi vagyok, hogy vajon mire tippeltek. Mivel az előző játéknál besültem, senkit nem érdekelt, ezért ennek se lesz semmilyen tétje, ha válaszoltok, megpróbáljátok kitalálni akkor rendben, hozni fogom majd a megoldást is, ha nem, akkor meg így jártam xD a kérdéskör után pedig megtaláltok egy velős ízelítőt zenével ellátva :D

 

1.

-Tegnap még nem ezt mondtad!

-Az ilyesmi változik, mint az időjárás. Vagy, mint a te hangulatod!

-Pedig nincsenek hangulatingadozási problémáim!

- Biztos vagy benne?

2.

-Én csak azt reméltem, hogy…

-Mit reméltél? Tényleg azt gondoltad, hogy bármit is elhiszek neked? Pont neked?

3.

-Elmehetnénk innen. Itt hagyva mindent. Oldja meg mindenki a saját problémáját!

- Képes lennél ilyen önzésre? Hiszen mindenki melletted állt, amikor bajban voltál, te pedig elmennél cserben hagyva őket? Nem ismerek rád!

4.

-Elmondtam volna…

- Hát persze…

- Elakartam, csak nem adtál rá alkalmat.

- Muszáj volt ezt tőle megtudnom? Ez még rád nézve is ciki…

5.

-Tudod, régen mindig nagy esküvőről álmodoztam. A családommal, a barátaimmal és mindenkivel, aki számít.

- Még lehet rá alkalmad.

- Nem, már nem. Régóta nem már. Mert rossz döntéseket hoztam.

- Mindenki kaphat új esélyt.

 

6.

-Éreztél valamit akkor? Vagy érzel valamit most? 

7.

-Nem gondolhatok erre. Nem, ha rólad van szó.

-Miért? Mert belém szerettél?

8.

-Sok mindenben hasonlítunk, te meg én.

- Nocsak… meglepsz.

9.

-Tudom, hogy mindig számíthatok rád. Bízhatok benned, és ez mindennél többet jelent számomra.

-Ezért pedig én csak azt tudom neked mondani, hogy köszönöm.

10.

-Hogy csinálhattál ilyen nagy baromságot?

11.

-Felelősségel tartozol irántuk.

- A te felelősséged pedig az, hogy én ne szabaduljak rá erre a világra! 

12.

-Haragszol rám?

- Idegen érzés számomra, hogy aggódjak valakiért. Ettől függetlenül, soha többé ne tedd. 

13.

-Nyuszikám, fejezd be a fesztivált! Unalmas…

- Mikor fogsz felnőni végre?

14.

-Vannak dolgok, amik megváltoztak. Bennem, benned és az egész szituáció valahogy más lett. Épp ezért nem várom el tőled, hogy bármit is megérts, csak azt, hogy ne tarts nekem érzelmi előadásokat, mert ha valaki, akkor te vagy az utolsó ember, aki bármit is számon kérhet rajtam!

15.

-Szeretlek! Mit nem lehet ezen érteni?

- Akkor ne bánts többet!

És akkor itt van egy másik előzetes is, azzal együtt, amit már az előző fejezettel együtt kiraktam.

- Mit tudsz te? Téged semmi nem hat meg! - fakadt ki Caroline.

- Azért ez nem így van - ártatlan szemekkel pislogott a lányra, de úgy érezte magát, mint egy kisfiú, akit leszidnak. Játszott szégyenlőséggel lesunyta fejét és bánkódva piszkálta kezét.

- Ugyan kérlek - horkant fel a szőke lány és tovább rótta köreit.

- Megmentettelek, vagy nem? - kérdezte halkan, mire Car rákapta kemény tekintetét.

- És miért mentettél meg? A kettőnk kapcsolata lezárult... nem így van?

-Megijedtem – suttogta maga elé, majd nevetve kitörölte szeméből a könnyeket. – Sok volt a tegnapi nap, annyira kusza most minden…

-Tévedtem volna? – mosolygott Stefan és félrebiccentette fejét. – Tudod, Klaus nem habozott, amikor rólad volt szó.

- Tyler egészen mást állít – nézett rá szúrósan.

- És hiszel neki azok után, amit tett?

- Megsajnáltam – vallotta be halkan, szemlesütve. – Nem lehetett könnyű neki. Egyedül volt senkire nem számíthatott és még az édesanyja is meghalt.

-Írásban kérem a kérelmed! – szólalt meg Klaus metsző, ingerült hangja.

- Miről beszélsz? – Caroline ijedten pördült meg, és óvatosan pillantott fel a férfira.

- A kérelmed, miszerint ne öljem meg a szívszerelmed. Nem gondolod, hogy kissé mártírkodsz? Előadod a hattyúk halálát, közben pedig véded Tylert?

- Semmit nem értesz! – sikított fel mérgesen. – Mérges vagyok rá, és csalódott, és fáj, de nem akarom megölni ezért! Miért akarod mindig az Istent játszatni? Azt gondolod te döntöd el, hogy ki él és ki hal meg? Lehet, hogy a tápláléklánc csúcsán vagy, Klaus, de nem tehetsz meg mindent!

- Sokba fog ez még neked kerülni – morogta orra alatt a teljesen feldühödött hibrid. 

És a zene, amit a kövi fejihez ajánlok: