Új történet hamarosan...

Kicsit előre szaladtam az időben...

Szinte élvezet töltött el, akárhányszor hallottam, hogy szemfogaim átszakítják a vékony bőrt, belevájódnak az erekbe, és mohón kortyolni kezdtem a friss nedűt, ami éltetett. Élvezettel sóhajtottam fel, majd még erősebben harapni kezdtem áldozatom nyakát, közben erősen megtartottam elgyengült testét. Annyira elkalandoztam a vadászat mámorában, hogy észre se vettem, van valaki a hátam mögött. Erős lökést éreztem, mire a férfi, akiből ittam holtan összeesett támadásomtól, én pedig a falhoz szorultam. Meglepődve pillantottam fel, mire a nő, aki megmert támadni leengedte kezeit és sajnálkozóan nézett a fiatal srácra, majd ismét rám emelte gyilkos indulattal teli zöld szemeit. 

- Kis boszi! – szóltam rá, majd elvigyorodtam magam. Meg volt a másik áldozatom is. – Hibát követtél el, hogy beleavatkoztál a dolgomba! 

- Az én feladatom védeni a természetet és egyben az embereket is. Szóval… effektíven te avatkoztál az én dolgomba – a vállig érő fekete hajú lány, lenézően hátat fordított és ott akarta hagyni a srácot. 

Az töprengett egy darabig, majd gyors habozás után a lány elé suhant és összefonta karjait.

- Tudod te, hogy ki vagyok?

- Hogy ne tudnám – vonta meg vállát, mindenféle rémület nélkül. – Klaus, az ezer éves hibrid fia vagy. 

- Nagyon bátor vagy, hogy félbeszakítottál a vacsorázásba. Tudtad, hogy egyesek rosszabbnak tartanak, mint az apámat? 

- Aki ezt mondta vagy hülye, vagy már megölted párszor – a lány ezzel lezártnak tekintette a vitát, és elakart haladni a fiú mellett, aki szórakozottan elállta az útját, majd látványosan végig mérte a lányt. Hozzá képest igen alacsony volt, borzosan göndör fekete haja válla alá ért, ami keretezte kislányos, bájos arcát. Zöld szemei élesen villantak meg, csak tekintetéből sugárzott az, ami mutatta, hogy nem egy kis elkószált tinédzserrel találkozott. Kéjesen mosolyogni kezdett, igazán tetszett neki a lány. Vékony alakja volt, némileg gömbösebb idomokkal. 

- Hogy hívnak? – igazán tetszett neki a lány bátorsága, bár tudta, hogy a negyedben a legtöbb boszorkánynak kinyílt a csipája mióta Marcel el lett üldözve. 

- Ne érdekeljen hibrid – jött ismét a lekezelő hangsúly, majd elsietett, vállával meglökve a fiút. Az elnevette magát, majd felnézett az erkélyre, ahol többen is táncoltak. Gondolta az este még ne érjen itt véget, majd habozva a lány után nézett, aki nyugodtan sétálgatott a vámpíroktól hemzsegő városban. 

Chris töprengve nézett utána, és már épp fontolgatta, hogy utána megy, mikor egy hang szólt rá.

-Chris! Nem jössz?

Felnézett az erkélyre, apja állt ott, Elijah-val az oldalán. 

-De, megyek – bólintott, majd ismét egy pillantást vetett az emberekkel hemzsegő utcára, ahol eltűnt a lány alakja. Elmosolyodta magát, újabb célt talált magának.