Novella

A lehetetlen dolgok, nem mindig a legjobb formában érkeznek. Van, hogy épp a helyzet nem megfelelő, vagy csak pusztán nem a jó embereknek jelennek meg. Valahogy így volt azzal az esettel is, hogy az ezer éves hibrid és a vérfarkashölgy együtt töltött estéje nem egészen egy kilenc hónapos átkot szórt rájuk a francia negyedbe. Legalább is így gondoltál addig, amíg a csöppség meg nem jelent és úgy nem döntött, hogy szeretné látni a saját szemével a világot. 

Klaus azt hitte, mire foglalkoznia kell a kis trónörökösével, addigra már régen a múlté lesz Marcel, és ő fogja a király helyét betölteni New Orleans-ba. Idegesítette a sok toporgás, de végül a lassúság nagyon is eredményes volt. Évek kellettek ahhoz, hogy Marcel mindenféle gyanakvást félretéve teljesen megbízzon Marcelben. Voltak összeütközések ugyan, de Elijah is visszakerült a családja körébe, Rebekah pedig félretette sértettségét és fivérei mellett maradt. Klaus rájött, hogy Marcel titkos fegyvere egy nagyon erős, de fiatal boszorkány, akit csak egyfajta módon lehet legyőzni, mégpedig a saját testvérével, aki szintén ekkora hatalommal bír. Az utóbbi napjai szinte csak azzal teltek, hogy azt a nőt keresték, aki Davina nővére. 

Az évei pedig szépen mondva is hullámzó volt. Nehéz volt egyszerre a kegyetlen hibridet és egyben a szerető apát játszani. Még szerencse, hogy utóbbit csak a családja tudta. És Hayley persze, de már ő is családtagnak számított. 

-Megyek, Sophie elkísér engem Washington-ba – lépdelt le a lépcsőn Rebekah, majd a tükörbe megigazította haját. 

- Remélem ott van a nő – jelentette ki határozottan. – Davina ereje határtalan, mi nem tudjuk őt legyőzni. 

- Biztos, hogy ott van, Sophie mihelyst kiteszi a lábát innen varázsolni fog – nézett rá, mire Klaus felhúzta szemöldökét.

- Azért érdekelne húgocskám, hogyan vetted rá Marcelt, hogy kiengedje Sophie Deveraux-ot a városból. 

- Női fortély – vonta meg vállát. Klaus összehúzta szemeit, de ekkor kinyílt a bejárati ajtó, amit hangos sikoly kísért. 

-Apci!

Klaus békésebb arcot varázsolt magára, majd felkapta a felé szaladó kislányát. Mihelyst belenézett a tőle örökölt szürkés szemekbe pajkos csillogásába, képtelen volt nem szívből jövően mosolyogni. 

Az elején vegyes érzései voltak a gyerekkel kapcsolatban és még akkor is hadakozott velük, mikor már Hayley megszült. Aztán még is csak benézett a kislányához, aki ártatlan nagy szemekkel, akkor még csak pár szál hajjal pislogott fel rá. Természetesen nem csak vérben, de minden másban is különlegesebb volt, mint akárki más. Samantha gyönyörű, különleges kisbaba volt, alig két hónaposan már megnyúltak szemfogai, szemei sárgává változtak és Hayley-be harapott, aki éppen alváshoz készítette őt. Klaus nagyon büszke volt erre, remélte és számított is rá, hogy csemetéjének létszükséglete lesz a vér. Aztán, ahogy teltek az évek sokkal jobban megenyhült, mint gondolta volna. És Elijah-nak előrelátása bizony nagyon is bejött. Hiszen Sam már kiskorától kezdve be lett avatva mindennel kapcsolatban, a világról való képét is kialakították, még is, mindennek tudatában önzetlenül, és teljes szívéből szerette a szüleit. 

-Szerbusz Hercegnőm – gyors puszit nyomott a kerek arcocskára, mire Sam kuncogni kezdett. Alig volt öt éves, de rendkívül eszes volt, hihetetlen éles látással és gyors felfogással. Borzosan göndör barna haja egészen a válla alá ért, nagy szürke szemeivel pedig mindig csodálkozva meredt a világra. Az apró gyereket már születésétől fogva imádta a családja. – Hogy telt a hét?

Hayley és Klaus hamar felfogták, hogy életük attól fogva megváltozott, mikor Jane-Anne elvégezte a jóváhagyási varázsigét. Nem lehettek többé önzőek, és mindkettőjük életében a gyerek volt az első. Ettől függetlenül Hayley elköltözött a hatalmas villából, így a gyerekfelügyelet megosztott volt a két szülő között. Klaus nem haragudott emiatt a döntés miatt a farkasra, hiszen Hayley még fiatal volt és élnie kellett nagyjából tovább az életét.

- Szobafogságban voltam – árulkodott piszkálgatva a hibrid felsőjét. 

- Nem is tudom, miért – szólalt meg Hayley, majd sóhajtva a lépcsőre tette Sam cuccát. A hétvégéje szabad volt, és ismét Klaus-ra várt a dolog, hogy bébicsőszködjön. Persze titkok mindketten élvezték ezeket a napokat. – Mond csak el, mit csináltál! 

- Békát boncoltunk – mosolyogta, mire Klaus homlokát ráncolta. 

- Óvodában? – kérdezte végül halvány mosollyal.

- Jó, oké, csak én – rántotta meg vállát csintalanul. 

- Sammy nem szabad! – szólt rá Klaus játszott dühvel.

- De úgy unatkoztam! – tárta szét karjait, amit Klaus mosolyogva figyelt. 

- Szeretném, ha büntetésből nem kényeztetnéd és nem mennétek el kirándulni vagy ilyesmi – szólalt meg hangosan Hayley, majd intett és már el is ment. 

- Dehogyis, egész hétvégén a szobába lesz a kisasszony! – szólt utána, majd Sammy riadt tekintete látván megforgatta szemeit, és gyorsan megrázta fejét. Sammy erre elvihogta magát. 

- Oh, te kisördög! – Rebekah gügyögni kezdett unokahúgának, aki úgy nézett rá, mint aki megbolondult. A hibrid köhögéssel próbálta elrejteni hangos nevetését. – Na, elmentem! Elijah majd benéz valamikor. 

- Üdvözlöm Sophie-t – biccentett vigyorogva a férfi. – Na, meg Marcelt is, ha arra jársz. 

- Nem megyek Marcelhez – hadarta nem túl hihetően, majd becsapta az ajtót. 

- Hazudik, ugye? – nézett Sam ártatlanul Klaus-ra, aki hümmögve bólintott.

- Azért is vagy te a legjobb a családban – kezdte mosolyogva, majd rákoppintott a kislány orrára. – Te vagy az egyetlen, aki még nem hazudott nekem. Maradjon is így! 

- Nem szoktam hazudni – vonta meg vállát vigyorogva és átkarolta a férfi nyakát. 

- Örülök neki. Szóval… szerinted helyes vagyok?

- Hát nem vagy egy Geogre Clooney – pislogott ártatlanul. 

- Tudod mit? Új lecke! Tanuld meg, mi az a kegyes hazugság! – intette őt vigyorogva egy újabb dologra, majd nyakába ültette és az emeletre suhantak, hogy elkezdjék ismét a hétvégi közös programunkat. 

folyt. köv.