28. fejezet

Caroline nem hitte el, hogy Klaus tényleg azt mondta Viktornak, hogy ölje őt meg. Tudta, hogy a férfi egy életre csalódott benne, és a keservesen felépített és megnyert bizalmát egy pillanat alatt lerombolta. De ha érez iránta valamit – márpedig tudja, hogy igen – még így is képes volna őt halálra ítélni? De hát nem tett semmit! Ha megpróbálta volna, akkor megértené valamilyen szinten, de semmi nem történt. 

Hitetlenkedve csóválta fejét, és mérgesen, majdhogynem kétségbeesetten összeráncolta homlokát, mikor Viktor David elé lökte őt. 

- Azt hittem, kicsit többet ér a lány – csóválta meg fejét Claire, apró cinikus mosollyal arcán.

- Mielőtt kitépem a szíved, azért válaszolj – fordult felé kimérten Klaus figyelmen kívül hagyva a neki szánt célzást. – Kol miatt volt az egész cirkusz, amit előadtál, a két erkölcstelen balfékkel?

- Megérdemelted volna, hogy azok után, amiken keresztül ment, te is meghalj! – tört ki a nőből a keserűség, mire a hibrid ajkai megrándultak.

- Nincs is rosszabb a bosszúért kiáltó összetört szívnél – jelentette ki.

- Megölhetjük már? – horkant fel David.

- És mivel akarjátok ezt véghezvinni, ha szabad kérdeznem – nevette el magát Klaus, miközben szeme sarkából végig a szőke lányt nézte. Nem nézett ki valami jó állapotban. 

- Elég erős vagyok hozzá, hogy megállítsalak, amíg ők karót állítanak beléd – mondta önelégülten a lány. 

- Ti komolyan ennyire ostobák vagytok, vagy megjátsszátok? – a hibrid homloka összeráncolódott meglepődésében. 

- Claire csináld! – kiáltotta Viktor, mire Klaus egy pillanat alatt előtte termett és kitépte a szívét. Viktor összeesett, Claire és David pedig döbbenten felhördültek. Klaus megköszörülte torkát, majd szinte unalmas arccal visszafordult. Megalázva őket, Claire elé dobta az egyik embere szívét, aki szája elé kapta kezét és elfordította fejét. 

- Gyorsabb és erősebb vagyok, egy vámpírnál – mondta ki tényként, mintha ez nem lenne nyilvánvaló. Kicsit többet várt, azt hitte, ha már egyáltalán megkísérlik megölni őt, akkor több információ birtokában vannak. Szánalmasnak találta őket, akik annyira nagynak mutatták be magukat. Még majdnem elismerést is kaptak a hibridtől, azok után, hogy különleges támadást kapott New York-ban. – Melyikőtök akar következni?

Klaus elvigyorodta magát a két rémült tekinteten, majd mint egy végszóra Elijah és Rebekah is betoppantak. A hibrid két oldalára álltak, mire az önelégülten nézett a boszorkányra. Nem mintha szükségesnek érezte volna, hogy két testvére mellette legyen, de fenyegetőbbnek érezte így a helyzetet. 

David elengedte Caroline-t, aki majdnem elnevette magát a srác ijedtségén. Tényleg szánalmasak voltak. A fiatal vámpír visszavonulót fújva hátrébb lépdelt, majd kapkodva keresni kezdett egy kijáratot.

- Innen vámpír nem mehet ki, amíg a kis Bonnie nem tesz ellene. Sajnálom, haver! – mondta szinte élvezettel Rebekah.

- David! – szólt rá erélyesen Claire, de hangja megremegett. Tudta, innen már nincs menekvés. Mindenképp megfog halni. De attól még hagyhat hátra valamit. – Nem is érdekel, hogy ki árult el titeket? – kérdezte gyorsan, mikor Klaus megindult felé. 

- Miről beszélsz? – kérdezte Rebekah és undorodva végig mérte a nőt.

- Nem véletlenül tudtunk mi mindent rólatok! Egy bizonyos hosszú barna hajú, barna szemű lányka felvilágosított minket minden egyes lépésetekről! Sajnos Jill közbeavatkozott, de ha nem jelenik meg, ami szintén a lánynak köszönhető, akkor már rég halott lenne – ujjával Caroline-ra bökött, aki nyelt egyet. 

- Kathrine – köpte Caroline gyűlölködve. Nem volt nehéz rájönnie. 

- Már rég messze jár – legyintett Claire, mire Klaus dühtől szikrázó szemekkel Elijah-ra nézett, aki elképedve állt. – Meglepődtetek?

- Ez már mit se számít – emelte rá ismét tekintetét a hibrid. Szeme a kétségbeesett fiúra esett, aki már zihálva próbált meg kiutat keresni. 

- Lehet, hogy megöltök – kezdte Claire. – De valamit, még hátrahagyok!

Ahogy ezt kimondta ismeretlen szöveget kezdett mormolni, és a felé induló hibridre irányította tenyerét. Klaus nem értette mit csinál, de úgy gondolta, hogy nem fogja megélni a végét, még azelőtt kitépi a szívét, hogy bármit is tehetne. 

Legalább is így gondolta, azonban Claire-nek elég volt pár mondatot elhadarnia, hogy elindítsa a folyamatot. Caroline felsikoltott, mintha ő maga is részese lenne a varázsigének, majd kétségbeesetten a hibridre nézett. Klaus homlokát ráncolta, majd felordított és a földre esett. Nem pont így tervezte. 

Érezte, hogy minden egyes porcikája ellenkezik az átváltozás ellen, ami még fájdalmasabb volt számára. Tudta, át fog változni, ismerős volt már neki az érzés, és megállítani se tudta. Összeszorította fogait, bordái pedig roppanni kezdtek, amit követtek a végtagjai is. Elijah rémülten nézte mi történik, majd elkapta Rebekah karját, aki oda akart sietni hozzá.

-El kell mennünk! Bonnie! – kiáltott ki, aki megjelent a lépcsőn, majd mormolni kezdett. 

Claire elégedetten mosolygott, majd behunyta szemeit, mikor az átváltozott vérfarkas felé vetődött és elharapta a torkát. Elijah addigra már Caroline-t is felkarolta, akinek a torkán akadt minden szó. Annyira gyorsan történt minden, hogy felfogni nem volt ideje. A nap elején, még az erdőben volt, kiadta fájdalmait, a következőben pedig már Viktor előtte állt, és eltörte a nyakát. Mikor felébredt, már a pincében volt, és volt alkalma személyesen is találkozni Claire-rel. 

- Meg kell mondjam Klaus-nak egyre jobb a stílusa – ez volt az első mondat, amit a boszorkány szájából hallott. 

- Mit akarsz? – kérdezte halkan.

- Bosszút édesem! Klaus meg fog halni. Viktor tesz róla, hogy időben itt legyen Klaus, és remélhetőleg mérges hangulatba lesz miattad. 

- Ismét elárultad őt – kapta fel fejét a szőke lány és gyűlölködő szemei Viktorra emelte.

- Bocs, csajszi. De a mi világunkban, senkiben nem lehet bízni, Klaus pedig abban a pillanatban megölt volna, miután rájön, hogy minden egyes szó, amit mondtam neki, hazugság volt. 

Caroline lehunyta szemeit, és felsóhajtott. Nem csodálkozott, hogy Klaus senkiben nem tud megbízni. Amennyien elárulhatták már az élete során, nos – biztosan voltak szép számmal – ez természetes reakció. 

- Caroline el kell mennünk! – rántotta meg a kővé dermedt lány, miután kijutottak a pincéből.

- Mi a fene történt? – kérdezte Damon. 

- Kathrine elárult minket – közölte vele szárazon Rebekah, majd a lépcsőre nézett, ahonnan hallotta a kutya vonyítást. 

- Azt hallottam, szóltam Elenának, hogy keresse meg és állítsa meg. De hol van Klaus?

- Átváltozik – jelentette ki egyszerre Caroline és Bonnie is.

- Claire valami varázsigét használhatott – folytatta a kis boszi. – Jobb, ha ő bezárva marad, nem tud kijönni.

Elijah biccentett a Bennett lánynak, ez igazán ésszerű döntés volt. 

- Vissza kell változnia – motyogta orra alatt Caroline, majd összerázkódott mikor meghallotta David fájdalmas ordítását.

- Eszét vesztette, egyelőre nem fog tudni – rázta meg fejét Elijah.

- Segítenem kell neki! – döntötte el hirtelen a szőke lány, és elindult a lépcső felé.

- Caroline ne! – kiáltott rá Bonnie ijedten. – A varázslatot csak addig oldottam fel, amíg kijöttetek! Ha visszamész nem tudsz kijönni!

- Caroline, nem mehetsz le oda! Klaus azonnal széttép – mondta Rebekah is. 

- Muszáj segítenem neki – hadarta, majd leszaladt a lépcsőn, de Elijah erőteljesen megfogta karját, ezzel megállásra késztetve őt, majd zsebébe nyúlt és elő húzta az fehér tölgyből készült ezüst tőrt. Caroline kitágult szemekkel meredt a karóra, majd elnyílt ajkakkal vette át. Elijah kifejezéstelenül bámult rá.

- Ha nem tudnád megállítani, akkor ez majd segít. Nagyon fontos, hogy csak sebezd meg. Meg fogja érezni, és remélhetőleg visszavonulót fúj. De vámpír vagy, Caroline, még ha félig is, és a vérfarkas ösztöne ezt érezni fogja. Azonnal megakar majd ölni. 

- Szóval a terved ennyi lenne? Odamenni, lemészárolni őket, majd eljönni és mehetünk New Orleans-ba?- Elijah elhúzta száját, bár nem csodálkozott, az egyszerű, gyors és persze kivitelezhető tervben. 

- Nagyjából – vonta meg vállát Klaus, majd felsóhajtott és Elijah elé lépve átnyújtotta neki a számukra halálos eszközt. Fivére értetlenkedve meredt rá, mire annak megrándult szemöldöke, és magyarázatba kezdett.

- Ha nagyon veszélyesre fordulna a helyzet, amit valójában kétlek, akkor át fogok változni. 

- Miért változnál át farkassá, amikor az neked a leggyötrelmesebb dolog? 

- Olyankor vagyok a leginkább önmagam. És, ha már ennyit vesződtek azzal, hogy megpróbáljanak megölni, akkor stílusosan is akarok végezni velük! 

- Képes leszel rá?

- Nem az átváltozással van a nagyobb probléma. Hanem, amikor ismét hibrid akarok lenni – motyogta orra alatt, és bár egyetlen sejtje se kívánta azt a sok fájdalmat átélni, valahogy érezte, hogy ma átfog alakulni. – Te is tudod, hogy nem vagyok teljesen tudatomnál. Sebezz meg, az talán segíteni fog. De csak sebezz meg, szándékosan véletlenül nehogy a szívemet találd el!

- Nem fog megölni – mormolta inkább csak magának. Elijah kérdőn felhúzta szemöldökét. – Bízom benne. 

- Lehet, hogy ezúttal a bizalmad túl nagy – intette őt óvatosságra. Valójában nem akarta odaengedni őt, hisz tudta, bármi is történik Caroline-nal, azért Klaus hibáztatni fogja. Mindazonáltal tisztába volt vele, hogy a hibridre szórt varázslatot, csak Caroline tudja megtörni. 

- Elárultam őt Elijah! Ez a legkevesebb, amit tehetek érte!

És mint egy végszóra, ismét vonyítást hallottak, ami ezúttal dühösebb és ingerültebb volt. Caroline-t ez siettetni kezdte, majd gyorsan kikapta Elijah kezéből a tört és lerohant. 

Az izgalomtól és félelemtől nehezen lélegzett, tudta, hatalmas ostobaságot csinál. Önként egy vérfarkas elé lépni, aki nem kímélve semmit azonnal a torkának ugrik, halálos mérget juttatva a szervezetébe. Még is, úgy érezte, hogy így helyes. A rettegés helyét pedig olykor-olykor átvette a tenni akarás vágya. Mikor Claire beindította az átváltozást, olyan tisztán érezte a varázsige erejét, mintha ő maga csinálta volna. Cikázó gondolatai között, ott repdesett, hogy vajon Bonnie is minden egyes esetnél érzi-e, azt a hatalmas erőt, ami végig szalad a testén. A válasz valószínűleg igen volt. 

De nem törődött ezzel olyan sokat, egy belső ösztön azt súgta neki, hogy megtudja állítani a hibridet, mielőtt bántaná őt. Remélte, hogy hallgathat is rá. 

Teste mellé szorította a karót, és halkan, óvatos léptekkel haladt egyre bentebb. Ugyan, tudta nem érdemlik meg, még is sajnálkozóan vonta össze szemöldökét, meglátva a három hullát. Megrázta fejét, majd szemei a farkast kezdték keresni.

-Klaus!

Szólítására, hamar morgást hallott a háta mögül, mire kitágult szemekkel megpördült. Próbált erőt venni magán, és nem törődve az apró remegéssel, ami végig futott végtagjain, és mély levegőt vett lecsillapítva ezzel pattogó idegeit.

-Klaus, semmi baj – kezdte lágy, megnyugtató hangon, bár a nagy, szürkés farkas kitartóan vicsorgott rá, arany szemei pedig dühöngően szikráztak. – Vissza kell változnod. 

Kissé megugrott, amikor a kutya figyelmeztetően összecsattintotta állkapcsát, majd felhúzva ínyét, kimutatta éles fogait. 

-Tudom, hogy haragszol rám, és minden okod meg van rá, de meg tudjuk beszélni – nem volt teljesen tisztában vele, hogy mennyit ért meg abból, amit mond. Ugyan Tyler farkasformájában sosem volt tudatánál, de hogy ez szintén így van-e az ősi hibridnél, aki fajának első tagja volt, abban nem volt biztos. De meg kellett próbálnia, még akkor is, ha ezzel kockáztatja saját épségét. – Kérlek, Klaus – már így is örülhetett neki, hogy eddig nem támadta meg, és talán nem kellett volna kísértenie a sorsát, még is közelebb lépett. – Nem tudsz engem bántani, tudom, hogy nem akarsz! Én se akartalak téged sose bántani – nem tehetett róla szemei fátyolossá váltak a fojtogató sírástól. – Hogy miért azt szívesebben elmondanám úgy, ha ismét két lábon jársz, szeretném látni a döbbent arcodat – tisztára ostobának tartotta magát, hogy képes volt hülyéskedni ebben a veszélyes helyzetben. 

Gondolva egyet, leguggolt, hogy egy szinten legyenek, talán így valamelyest megérti, hogy nem akarja bántani. Könyörgően fúrta szemét az arany tekintetbe, aki mintha értelmet lény lenne, kezdek megnyugodni és félelmetes, dühös morgása alább hagyott. Caroline nyelt egyet, mikor a farkas lassan megindult felé, majd arcától pár centire megállt és hatalmas fejét előre nyújtotta. Visszatartotta lélegzettét, és szemeit lent tartotta, ahogy a farkas szaglászni kezdte arcát.

Volt valami abnormális abban, hogy a két faj, akik világéletükben ellenséget voltak, most ott állnak egymástól pár centire. Elég lett volna egy apró mozdulat, és Klaus azonnal megölhette volna a lányt, aki viszont hatalmas bátorsággal, alig mutatva félelmét, higgadtan hagyta, hogy az állat körülszaglássza őt. Reménykedett benne, hogy azért teszi, hogy felismerje őt. 

Összeszedte magát, és felemelte fejét, ismét a farkas szemeibe fúrva tekintetét, mire az egy egyszerű mozdulattal leült, akár egy jól nevelt kutya. Caroline homloka összeráncolódott hitetlenkedésében, majd kifújta a benn tartott levegőt. Először habozott, majd végül kinyújtotta kezét, és ujjait beletúrta a szürke bundába. 

Klaus méltatlankodva bökte meg orrával a lány kezét, majd teste elnyúlt és elülső mancsaira támasztotta fejét, miközben halk, nyüszítő hangot adott ki. Caroline ugyan nem értette mit akarhat, de sejtette, hogy a hibrid most ki van akadva. Bizonyára vissza akart volna változni, de nem tudott. Megsimogatta fejét, majd valami belső késztetés szerűen halkan motyogni kezdett.

Tudta, hogy ismeretlen nyelven mormol, és azt is, hogy nem magától tudja ezt. A farkas felkapta fejét, majd mintha csak felébredt volna eddigi nyugtatásból meglátta az addig eldugott tőrt. Éktelen harag terjedt szét benne, valószínűleg félre értette a helyzetet. Caroline már elmormolta a sejtése szerint visszafordító igét, de ez sajnos már késő volt. 

Mielőtt feleszmélhetett volna mi történt, a farkas neki ugrott és a nyakába harapott. Szisszenve kapott nyakához, zihálni kezdett, majd nyögve elterült a földön. A farkas elégtételt véve nyugodtan fordult meg, hogy tovább próbálkozzon a kijutással, mikor élesen hasított fejébe a fájdalom. Prüszkölve megrázta hatalmas fejét, majd szemei lecsukódtak és összeesett. 

Elijah szerencsére ott maradt Bonnie-val, aki feloldotta az igét, így nyugodtan besétálhatott. Az ős végig hallgatta mi történt, remélte, hogy csak azért hallja testvérének hangos ordítását, mert éppen visszaváltozik. Halvány, megkönnyebbült mosollyal guggolt le az éppen ébredező öccse mellé, majd oda dobta neki a szerzett ruhákat. 

- Mi a fene történt? – nyöszörögte, homloka ráncokba szaladt a fejfájástól. 

- Semmire nem emlékszel? – kérdezte gyorsan Elijah, majd észrevéve az ájult, szőke lányt odasuhant hozzá. Klaus addigra gyorsan magára kapta a nadrágot, és a felsőt, majd tántorogva feltápászkodott a földről. A férfi megmasszírozta homlokát, majd villámcsapásként érte a felismerés, hogy átváltozott. Aztán megölte őket, majd… kitágult, rémült szemekkel kapta fejét Caroline-ra, és levetődve mellé a karjaiba vette. Gyorsan megvizsgálta saját harapásának nyomát, de elég friss volt még, a méreg még épp, hogy csak terjedni kezdett. 

Kapkodta harapta meg saját csuklóját, és a lány szájához emelte. Gyengéden, de annál határozottabban megrázta őt, ébredjen fel. 

-Gyerünk Caroline! – morogta fülébe. – Ha voltál ilyen ostoba, akkor legalább ahhoz legyen elég eszed, hogy túléld! Ne merj nekem bűntudatot okozni, hallod? – dühösen szisszent fel, mire Caroline köhögve magához tért, és szinte azonnal a felajánlott csuklóra vetette magát. 

Klaus megkönnyebbülten sóhajtott fel. Most már minden rendben lesz. 

- Hol van Rebekah? – kérdezte Klaus, miközben nyugodtan hagyta, hogy a lány erősen táplálkozzon belőle.

- Damon-nel elmentek Kathrine-hez. Elena elkapta. 

- Mondjam, hogy megmondtam? – szúrkálódott gonoszan, de tudta, hogy Elijah most egyáltalán nincs jó hangulatában. De hát, megérdemelte! Ő figyelmeztette, hogy ne bízzon meg a Petrova lányban. 

- Kímélj meg a bölcsességedtől – rázta meg fejét az ős. 

- A ribanc – motyogta Caroline gyengéden, majd elvált a hibrid karjaiból, és ülve szembe fordult fele. – Még jó, hogy sikerült a visszaváltoztatás.

- Honnan tudtad hogyan kell? – a hibrid teljesen le volt nyűgözve. 

- Éreztem – vonta meg vállát. – Klaus, ami történt… én nagyon saj..

- Később megbeszéljük, drágám, ez nem a megfelelő idő és… hely – szeme sarkából a hullákra sandított.

Épp, hogy összeszedték magukat, és elintézették a hullákat, Klaus vérmérséklete nem engedte meg, hogy haza menjenek. Caroline-t utasította, hogy menjen a villába, aki vonakodva, de beleegyezett, ők addig pedig meglátogatják Kathrine-t. 

Klaus kivételesen nem dörgölte minden egyes alkalommal bátyja orra alá, hogy ő bizony megmondta, volt olyan rendes, hogy nem akart még jobban Elijah törékeny lelki világába taposni, habár minden vágya az volt. Elijah nem akarta, hogy Klaus egyből megölje Kathrine-t, de semmi joga nem volt hozzá, hogy megállítsa. Hiszen a nő megérdemelné. 

Klaus egyáltalán nem törődött a formalitással, berúgta az apró kis ház ajtaját, amit Kathrine igénybe vett az utóbbi hetekben. Kicsit csodálkozott azon, hogy gond nélkül be tudott jutni, mire Elijah elmagyarázta, hogy Stefan nevén van a ház, aki történetesen halott. 

Mindketten meglepődtek, mikor a nagy zajra a hosszú, barna, göndör hajú lány kisietett a szobából, és mérgesen kiabálni kezdett. Elena, Damon, és Rebekah pedig sehol nem volt. 

-Mi a francot művelsz Klaus?

A hibrid bosszankodva suhant a nő elé, és megragadta nyakát.

- Édes lesz számodra a megváltás. 

- Mi…miről… beszélsz? – hörögte levegőt kapkodva, mire Klaus elengedte. Sajnos nem fojtogathatta úgy, mint egy vámpírt. 

- Elárultál minket, ami nem meglepő, ha rólad van szó. És még a naiv részleg elhitte, hogy megváltoztál – szúrósan pillantott Elijah-ra, aki csendben tűrte, hogy fivére azt tegyen, amit jónak vél. 

- Fogalmam sincs, hogy miről beszéltek – Kathrine dühtől szikrázó szemekkel pillantott, mind a két ősre, habár Elijah-ra kissé csalódottabban. 

- Azt akarod bemesélni, hogy nem tettél semmit? – Klaus hitetlenkedve húzta fel szemöldökét. – David felajánlotta, hogy átváltoztat téged, ha segítesz nekik megölni minket, ugye?

- David-dal már napok óta nem beszélek, te idióta! – kiáltotta kikelve magából. – Nem bízik bennem, miután túl sokat vagyok Elijah-val! 

- Akkor… nem árultál el minket? 

- Nem! – ordította. – Nem árultalak el titeket, felfogtad? Emberként nem sokra megyek, bárhogy is próbáltam volna forgatni az eseményeket. Az egyetlen célom, hogy ismét vámpírrá váljak, de mivel előttem még senki nem itta meg a gyógyírt, nem tudom, hogy milyen következményekkel járna!

- De ha nem, te… akkor ki? – szólalt meg Elijah. Klaus merengve nézte őt a nőt egy darabig, majd váratlanul hangosan elnevette magát és összecsapta kezeit.

- Ezt nem hiszem el!

Gúnyos vigyorral az arcán fordult Elijah felé, aki kérdőn megvonta vállát.

- Ki az egyetlen nő, aki kiköpött Katerina, és vámpírként nagyon is jól tudja őt utánozni?

- Elena? – Elijah álla szinte a padlón koppant döbbenetében. 

- Nahát… - jegyezte meg Kathrine és összefonta karjait, cinikus mosollyal. – Az önzetlen kiscsibe nagyra tör és bosszúálló lett? 

- Ezt nem tudom elhinni – rázta meg fejét Elijah. 

- Egész véletlenül nem járt itt a húgom? Vagy Damon, Elena? – fordult ismét a hibrid felé. 

- Egyik sem – rázta meg fejét grimaszolva.

- Akkor hol lehetnek?

Következő fejezethez...