27. fejezet első része

Caroline magában pontosan tudta, hogy mi fog következni, és szinte a szeme se rebbent meg, mikor meg is történt. Épp, csak megrezzent a gyorsaságtól, a következő pillanatban Viktor már nyakánál fogva a falhoz volt szorítva, kissé még meg is volt emelkedve a talajtól.

-Egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg azonnal – sziszegte Klaus visszafogott dühvel. A látszatnál sokkal jobban ki volt borulva, bár némiképp csodálkozott is, hogy Viktor volt ilyen bátor, hogy csak így megjelent az árulása után. 

-Nem.. segítek neked – hörögte a levegőhiánytól. – Claire… tudom, hol van.

- Elárulod Klaust, most meg Claire-t? Ki hinne neked még egyszer? – Klaus csak addig fordította fejét a lányra, amíg az kérdőn megszólalt, utána helyeslően biccentett a férfi felé.

- Jogos kérdés. Nem igaz Viktor? – nyakát még erősebben kezdte szorítani. – Emlékszel erre a gyönyörű, szőke lányra? Őt árultad el, őt, aki annyira hasonlít az imádott Carry-dre, sőt, mi több a rokona!

- Klaus – szólt rá halkan a lány, látva, hogy Viktor lassan elájul. A hibrid bosszankodott egy ideig, majd gondolva egyet, ellépett a férfitól és elvette kezét. 

 

- Beszélj – utasította őt keményen.

- Azt hiszed elárultalak, de ez nem igaz, végig neked kémkedtem! – jelentette ki meggyőzéssel hangjában. Inkább hangzott úgy, mintha mindenáron megakarná győzni a hibridet, de nem a valóság alapja miatt. 

- Na persze – Caroline megforgatta szemeit bosszankodva, és kezdte megérteni Klaus folyamatosan dühét az árulásokkal kapcsolatban. Tényleg idegesítő egy dolog!

- Igazat mondok! – erősködött továbbra egyre kétségbeesetten.

- Betudod bizonyítani? – Klaus nyugodtan összefonta karjait és szinte szórakozott vigyorral nézte, ahogy a férfi egyre jobban kiborul. Persze tudta, hogy nem lesz könnyű meggyőzni a hibridet igazáról.

- Nem tudsz megigézni, de elmondom, hogy pontosan mire készülnek Claire-ék! Sőt, hamarosan itt lesznek Mystic Falls-ba! 

- Ti vettétek rá Tyler-t arra, hogy elkapjon, megkínozzon és megölje az anyámat? – tört ki hirtelen Caroline-ból a méreg és indulatosan megindult. Klaus elkapta a karját, mielőtt neki támadhatott volna Viktor-nak. Ugyan legszívesebben ő is megölte volna, de előbb kiakarta szedni belőle, amit tud. Na nem mintha mindent elhihetett volna neki. 

-Claire ötlete volt, hogy vonjuk bele a srácot – vonta meg vállát sajnálkozóan. – De csak, hogy ne sírj, azután a kretén után kiscsillag – lenézően nézett végig a zavartan toporgó lányon. – a srác már azelőtt se szeretett, hogy mi megegyeztünk vele. Claire-rel alkut kötöttek, amennyiben Tyler elkap téged, akkor mi megöljük Klaus-t. 

- Hogy hihette ezt el? – a hibrid szánakozóan felnevetett és kicsinylően megrázta fejét. Tudta, hogy Tyler nem egy eszes srác, de hogy ennyire naiv és ostoba legyen az meglepő volt. – Tisztában van vele, hogy csak egyetlen gyengepontom van, amit gondosan el is rejtettem. 

Viktor megrántotta vállát, neki természetesnek hatott, hogy Claire tudott hatni a srácra. Elég jó meggyőzőképességekkel bírt. Klaus nézte őt egy darabig, majd elgondolkodva Caroline-ra sandított, aki jelenleg magába volt zuhanva az új információ miatt. Fogain keresztül élesen beszívta a levegőt, majd ismét a férfi előtt termett és a falnak szorította.

- Na, mit csináljunk veled?

- Ha megölsz, nem tudok segíteni, hogy megelőzd Claire-t – sziszegte, mikor rájött, hogy ismét a vasmarok szorításában van. 

- Claire nem sokat tud tenni. Caroline él, elméletileg pedig már semmi baja. Visszatérhet az életéhez a nélkül, hogy a boszorkány ismét használatba venné a testét. Claire-nek semmi haszna nem származik belőle, hiszen a suttogót nem tudja kiszedni belőle. Mire hajt akkor még mindig?

- Még mindig nem jöttél rá? – Viktor nehézkesen, de elnevette magát. – Az elejétől kezdve pontosan tudta, hogy ez mennyire veszett ügy. Olyan mesét kellett neked beadnom, amit elhiszel. De tisztában vagyunk azzal, amit Jill is tud. És hülye lenne kockáztatni az életét Valentina miatt. Végig te voltál a célpontja!  Ahogy Valentina-nak is, te vagy.

- Miről beszélsz? – hangsúlyozta fenyegetően. – Claire mindvégig Caroline-t akarta!

- Nem! – fakadt ki Viktor dühösen. – Téged akart elkapni! 

- Miért?

 

- Kol miatt.

- Tessék? – a hibrid Caroline-nal egyetembe hördültek fel. 

- Közte és Claire között volt egy régi románc. Ennyi. Bosszút akar miatta! Valentina pedig…

- Klaus! – szólalt meg halkan Caroline bűntudatosan, lehajtott fejjel. – Valamit tudnod kell…

- Várj egy pillanatot, kedves! – intett rá Klaus, és várakozóan intett Viktor felé, majd gyors mérlegelés után ismét elengedte. – Szóval végig engem akart.

- Gondold végig – mondta nyugodtan. – New York-ba csalt titeket, ahol kiakarta iktatni a lányt. De a golyók téged nem öltek volna meg, csak legyengítettek volna épp annyira, hogy ne legyen erőd ellenkezni. Csak azért volt szó mindig a lányról, mert tudta, hogy mindent megteszel azért, hogy őt megvédd. Ahol Caroline van, ott leszel te is. És persze ne beszéljünk a Caroline és Valentina közötti alkuról.

- Miről beszélsz? – zavarodottan pislogott, majd hátra sandított a szőke lányra, aki idegesen tördelte kezeit. 

-Nem mondtad el neki?- nézett a lányra Viktor, majd elnevette magát. – Ez aztán az árulás. Sajnálom, haver, nincs is annál rosszabb, amikor a szívünkhöz legközelebb álló árul el minket. 

Klaus kifejezéstelen arccal fordított hátat a férfinak, hogy kimérten, kérdőn végig mérje a lányt. Caroline szomorúan, habozva emelte fel fejét. 

- Mi folyik itt? – szólt rá halkan, mire Caroline felsóhajtott.

- Amikor Tyler bezárt a pincébe, Valentina megjelent előttem. Alkut ajánlott, én pedig elfogadtam, bár Jill megjelent, így az alku nem érvényes. Megszabadultam tőle a nélkül, hogy bármit is tettem volna. 

- És mi volt az alku tárgya? – Klaus hangjában érezhető volt a türelmetlenség, a feszültségtől és dühtől összeszorította fogait. Caroline furcsán kapkodva a levegőt, átkarolta magát és lehajtotta fejét. – Válaszolj! – dörrent rá felcsattanva, mire Caroline felemelte könnyes szemeit.

- Meg kellett volna, hogy öljelek. 

- Nálad mindennapos, nem igaz? – jegyezte meg gúnyosan Viktor, bár érezte, hogy ez nem a megfelelő időpont a viccelődésre. Klaus-nak ugyan csak a hátát látta, egész lényét körül járta a csalódottság és az ebből adódó mérhetetlen düh. 

Klaus merően nézett a kék szomorú, bűntudatos szemekbe. Caroline ebben a pillanatban igazán megrettent. Tudta, hogy a hibrid senkitől nem tűri, hogy elárulják. És pont ő, aki eddig sose tett volna ilyet, na meg azok után, amiket tett érte Klaus. Elmosolyodta magát a kétségbeesett lány arcát látva, majd cinikusan mosolyogni kezdett.

- Gratulálok Caroline! Igazán vámpíros döntés volt. Büszke vagyok rád – szavaival ellentétben szavai csak úgy csöpögtek a lenézéstől, a lány állapotára vonatkozó kárörvendéstől. Még sose érezte ezt a mértékű fájdalmat, amit okoztak neki egy árulás kapcsán, még akkor is, ha végül semmi sem lett belőle. Valószínűleg ez az áruló személye miatt volt. Nem csak Caroline-ra, de magára is iszonyatosan dühös volt. Ezer év után ismét érzett, tele volt emberi gyengeségekkel, mert ez a szőke lány olyan értékes volt, hogy kitudta hozni belőle azt, amit már ő maga is úgy gondolt, hogy rég elveszett. 

- Sajnálom, oké? – tört ki Caroline tehetetlenül. – Nem tudom semmissé tenni, de ki voltam borulva. Hol azt hallottam, hogy megfogok halni, hol mást! Aztán ott voltál te is, és fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak, egyáltalán mit érezhetsz irántam! És ebben a nagy érzelmi katarzisban megjelent Tyler, a barátom, akit te üldöztél el a városból! Csak hogy nem azért jött vissza, mert annyira hiányoztam neki, hanem, hogy elkapjon, megkínozzon, és odaadjon annak, aki vadászik rám! És… abban a pillanatban hittem Valentina-nak, hogy igenis békén hagy engem örökre! De sose… gondoltam komolyan, hogy valóban megölnélek, még akkor sem, ha dühös voltam rád! 

Caroline a gyors magyarázat közben döbbenten tapasztalta, hogy a hibrid szemei megkeményedtek egy pillanatra, elzárva minden érzelmet. Riasztó és egyben szívbemarkoló volt, ahogy a férfi szemeiből egyszerre sugárzott az undor és a gúny. Ugyan arca akár a faragott maszk, elrejtette összes érzelmét, a szürkés íriszben tomboló harag gyűlt. Caroline tudta, bár csak egy karnyújtásnyira volt a férfitól, még sosem érezte őt ennyire távolinak. Klaus még sose nézett rá így, ő volt az egyetlen, akire mindig is máshogy nézett, de tudta, ezzel akár örökre elvágta magát nála. 

-Takarodj… - Klaus ajkai alig nyíltak el egymástól, de a halk utasítás határozott volt. 

A szőke vámpírban bent rekedt a levegő, ugyan mindenre felkészült, de erre nem. Szívét jeges ujjak szorították össze a hangsúlyra, majd az azt követő apró biccentésre, ami az ajtó felé mutatott. Még egy pillantást vetett Viktor-ra, aki sajnálkozva húzta el száját, majd robogva elsietett onnan. Csak odakint hagyta, hogy elnehezült mellkasából kitörjön a sírás. 

Sokáig futott vámpírgyorsaságát kihasználva, majd hajnaltájt fáradtan rogyott össze az erdőben és továbbra is hangosan zokogott. Belsőjét eddig soha nem érzett fájdalom feszítette, úgy érezte megfullad ettől a súlytól, ami nehezedik rá. Levegőt kapkodva rejtette arcát tenyereibe. 

Sose gondolta volna, hogy valaha ennyire fog fájni neki a hibrid viselkedése. Persze jogosnak tartotta, hiszen tudta mennyire érzékeny az árulásra, de hiszen végül nem történt semmi. Szerencsére Jill megjelenése lehetővé tette, hogy ne kelljen az alkut teljessé tennie. Még is tudta, hogy hatalmas hibát követett el már azzal is, hogy beleegyezett. Hiszen meg se fordult a fejében úgy igazán, hogy tényleg megölné Klaus-t. Régen talán megtette volna, szemrebbenés nélkül, mára azonban megváltozott minden. 

Megrázta fejét, legszívesebben kisírta volna valaki vállán bánatát, de hát még is kinek? Stefan, a legjobb barátja elment, Elena mindig Damon-nel van, a legkisebb problémája, hogy ő most odaállítson azzal a szöveggel, hogy beleszeretett Klaus-ba, de ő jelenleg rá se bír nézni. Bonnie pedig jobb szeret kimaradni mindenből, ami mostanában zajlik körülötte. Szereti Caroline-t, de távol marad a dolgoktól inkább. A szőke vámpír még nem érzett ekkora magányosságot egész élete során, de most határozottan úgy érezte, hogy hihetetlenül egyedül van. 

Lelki szemei előtt megjelent Valentina, ahogy kárörvendően mosolyog rá. Ő tudta, hogy előbb utóbb eljön ez is. A lány – akinek mindig voltak barátai, mindig, bármikor számíthatott valakire – most ott állt az erdő közepén egyedül, szülők nélkül, barátok nélkül. 

Zihálni kezdett, majd egyre nagyobb méreg gyűlt benne és kezei ökölbe szorultak. Magában átkozni kezdte a létezését, gyűlölni kezdte, hogy egy vámpír, és hibáztatott mindenkit, amiért ő az, ami. Egy reinkarnáció. Vérben úszó szemeit az ég felé fordította, majd teli torokból felordított. 

***

-De hisz nem ölt meg, és meg se próbált! – vonta meg vállát Rebekah. Csak éppen megakarta látogatni bátyját és Caroline-t, de a látvány nem éppen volt derűs, mint ahogy ő azt képzelte. Elijah felvilágosította, hogy a szőke vámpírnak immár nem kell tartania a boszitól, de el kell mennie Londonba. Rebekah azzal az elhatározással ment el Klaus-hoz, hogy kicsit piszkálgatja, de nem az a kép fogadta, amit várt.

Mikor ő már odaért Elijah is ott volt, és a tőle megszokott nyugodtságtól a legtávolabb állt. Idegesen járkálgatott, míg mellette Klaus elég ittas állapotban a kanapén terpeszkedett, komor arckifejezéssel maga elé meredve. Mikor megjegyezte a hangulatot, Elijah mindent elmesélt neki, egészen Viktor felbukkanásától, Caroline távozásáig. 

-Te ezt nem értheted – motyogta a hibrid, majd újabb üveg whisky-ért nyúlt.

- Oh, igen, mert engem sose árult el senki ugye? – felhúzott szemöldökkel meredt bátyjára, aki gúnyosan vigyorogni kezdett. 

- Felhívtam Elenát – jelent meg Elijah továbbra is ideges hangon. – Náluk nem járt Caroline. Meg kell őt találnunk! – intézte szavait öccséhez, aki megvonta vállát.

Természetesen ez csak a felszín volt, belül titkon, aggódott a lányért, de képtelen volt túltennie magát azon, hogy a lány önzően magát akarta védeni, felajánlva ezzel az ő életét. A csupa szív, kedves, önzetlen lánytól ez olyan meglepő tett volt, amire még ő se számított. Természetesen csak boldog volt attól, hogy még a próbálkozásig sem kellett elmennie Caroline-nak, de tudat, hogy megtette volna csalódottsággal töltötte el. 

Tudta, kegyetlen volt a lánnyal, úgy beszélt vele, mint még soha – de még a jelenlétébe sem, senkivel. Utólag visszagondolta rémülten jött rá, hogy viselkedésével elveszítheti a lányt. De ott akkor, abban a pillanatban - háta mögött azzal a személlyel, aki elárulta, de állítása szerint még sem – képtelen volt tisztán gondolkodni. Csak az kattogott agyában, hogy Caroline alkut kötött az ő kárára. 

De jobb is ez így, elvégre félt, hogy esetlegesen nem tudná elengedni a lányt. Túl szoros volt már a kapcsolatuk, túlságosan kötődött már hozzá, amit alapjáraton soha nem engedett volna meg magának. De hát nem tudott mit tenni ellene. Megtörtént és kész. Nem gondolta, hogy neki kellene bocsánatot kérnie. 

- Hol van most Viktor? – szólalt meg feszültséggel a hangjában Elijah.

- Elment – válaszolta kurtán, majd a megvillanó szemekre, sóhajtva fojtatta. – Claire-t és Davide-t ide csalogatja, hogy aztán megölhessem őket. 

- És te megbízol benne? – kétkedően ráncolta homlokát Rebekah.

- Nem, senkiben nem bízok! – fakadt ki. – Tegnap derült ki, hogy még abban az egyetlen személyben sem tudok bízni, aki egyébként a legnemesebb és legönzetlenebb nő. 

- Inkább beszél belőled a sértett büszkeséged, minthogy megkeresd őt. Kitudja mi van vele, veszélyes dolog magára hagyni!

- Akkor menj és keresd őt meg – pattant fel dühösen Klaus, majd ott hagyta testvéreit, és visszavonult saját szobájának magányába. 

Folytatáshoz tovább...
tovább az új történet infókhoz 
tovább a novellához..