Novella folytatása

- Mit csinálunk? – Sammy ugrálni kezdett a hatalmas francia ágyon, és kíváncsian meresztgette szemeit, látva, hogy apja egy apró sporttáskába pakol. 

- Kirándulunk egyet – mosolygott rá futólag. 

- Király! És hova?

Klaus megállt a pakolásban, majd a túlpörgött lányt elkapta a levegőben és megállította őt. Sammy vigyorogva ugrott apukája ölébe.

- Mit szólnál egy kis vérfarkas vadászathoz? 

- Elijah-ék is jönnek? 

Sammy imádta a bácsikáját, bár sokszor hangoztatta a hibridnek, mikor csak kettesben voltak, hogy mennyire különböznek, hisz Elijah számára olyan karót nyelt volt. Rebekah-t is nagyon szerette, de ő általában babusgatta, gügyögött neki, és dédelgette, amikor csak tehette. Természetesen Klaus elmagyarázta neki, hogy ez miért van, de Sam akkor sem örült neki. Számára elég volt egy gyors üdvözlő puszi is, aztán jobbára, kedvére szerint annak ugrott a nyakába, amilyen kedve volt. Persze Klaus nagy örömére legtöbbször őt kereste, de ez így volt jó, hisz még is csak az édesapja vagy mi. 

- Nem, Sammy – rázta meg fejét. – Csak ketten megyünk.

- Titkos akció? – csillant fel a gyermeki tekintet, mire a hibrid vigyorogva bólintott. Képtelen volt betelni az érzéssel, hogy lánya mennyi mindenben hasonlít rá. És bolond lett volna ennek nem örülni. 

- Valami olyasmi, szóval nem mondhatod el senkinek! 

- Titkos társaság vagyunk! – visított fel boldogan a kislány. 

- Minő öröm, hogy a család nagy részével ellentétben, te szeretsz velem ilyenekbe részt venni– motyogta inkább csak magának, majd karjaiba kapta a lányt. 

Mielőtt kiértek volna az ajtóhoz, Sam lekászálódott az ölelésből, és elszaladt a táskájához.

-Hová mész?

- Anya tett nekem el vért – adta meg a gyors választ, majd magához szorította rózsaszín kulacsát, amíg vissza nem ért, majd átnyújtotta féltett kis kincsét. 

- Ez most komoly? – mutatott az apró színes flakonra. – Anyád ért a kiborításomhoz. Na, gyere! – Sam mosolyogva nyújtotta kezét, hogy apukája erős vasmarkába szoríthassa. 

Ugyan eleinte Klaus nem akart így időzíteni, de lányával mindig valami akcióba kezdtek, ha együtt voltak. Szerette volna, ha mire felnő erős lesz, határozott, és csúnyán szólva is kegyetlen. Az ő gyereke nem lesz gyenge! Jobb volt így, ha már az elején megérti, mit miért tesz. 

- Fontos dolgot akarok megtárgyalni veled – Sam próbált komoly lenni, ahogy a felnőttek szokta, de ki tudna nem mosolyogni az ártatlan erőlködésen? 

- Hallgatom, kisasszony – intett felé nagyvonalúan. 

- Anya nem akarja megengedni nekem, de tudom, hogy te látni fogod a sok hasznot benne! – már rosszul kezdődött a hibridnek. Tudta, valamilyen szinten manipulálhatóbb volt, mint Hayley, amit Sammy nagyon is kiszeretett használni. Nem tehetett róla, ezer év után egy ilyen ajándékot kapott a természettől. Képtelen volt nem teljesíteni a kis csoda minden egyes pitiáner kérését. Cserébe semmi más nem várt el tőle, csak hűséget és engedelmességet, amit meg is kapott, pluszba pedig Sammy megajándékozta őt az önzetlen szeretetével. 

- Mi az a fontos dolog?

- Szóval arra gondoltam, hogy vehetnénk egy kiskutyát – zavartan piszkálgatni kezdte a biztonsági övet, majd elővette legangyalibb mosolyát és megrebegtette szempilláit. 

- Anyád nem elég? – dörmögte orra alatt, de tudta, jobb, ha ezt nem mondja ki túl hangosan. Ő maga is átélte már az átváltozással járó fájdalmakat, úgyhogy tudta milyen. Nem kívánta Hayley-nek, de immár nem tudott belőle hibridet csinálni. 

- De apa! Egy kutya nagyon sok jó a háznál! Hiszen elkapja a betörőket, meg okos, és aranyos és… 

- Vegyél egy csigát – vonta meg vállát. – Könnyű gondozni, nem eszik sokat, és bármikor magadra hagyhatod. Egy év múlva, még mindig a nappaliban lenne! 

- Kiscica?
 

- Nem. 

- Pocok?

- Nem.

- Kisnyuszi?

- Ebédre jó. 
 

- De undok vagy – motyogta, és karba fonta apró karjait, majd morcosan lentebb csusszant az ülésen. 

- Sammy, nincs szükséged ilyenekre – nézett rá engedékenyen.

- De El bácsi azt mondta, hogy ki kell alakítanom a felelősségtudatomat! – Sammy tudta mi az a felelősség, de valójában csak az újdonság varázsa hatott rá. Gőze sem volt arról, hogy mire kell neki ez. 

- Elijah szeret okoskodni, te is tudod – forgatta meg szemeit. – És a felelősségtudatot inkább értette a tettekre, a hibákra. Sammy, nem állsz még készen arra, hogy gondoskodj valamiről. 

- De hát, Elijah gondoskodik rólad, Bekah néni gondoskodik anyáról, te gondoskodsz rólam, én kiről gondoskodjak? 

Klaus persze jóindulatúan, de magában bosszankodni kezdett, amiért ilyen okos lánya van. 

- Jegyezd meg ezt a kérdést, és pár év múlva visszatérhetünk rá – mosolyodott el végül. 

- A gyerekkérdést is elraktuk már  – szontyolodott el Sam.

- Azért mert sikerül a legjobb kérdéseket feltenned, kicsim – bukott ki belőle a nevetés, majd látva, hogy kislánya mennyire elszomorodott, felsóhajtott. – Jól van. Tedd fel a legelső kérdést, ami eszedbe jut és megpróbálok válaszolni rá. 

Sam szemei felcsillantak, majd összeráncolta homlokát az erős gondolkozásra. Klaus szórakoztatónak találta kislánya erős koncentrálását. 

-Oké, meg van! – csapta össze kezeit boldogan, majd kíváncsian teljes testével apja felé fordult. – Szóval… anyának ugye ott van az a Adam vagy ki… de te mindig egyedül vagy. Mármint láttam már kijönni fura néniket a szobádból reggelente, de Elijah bácsi azt mondta, hogy kora reggeli üzleti ügy. Szóval… neked nincs is szerelmed akkor? De miért nincs? 

- Sammy…

- Mármint anya azt mondta, hogy szerinte te sose voltál szerelmes, de ez tényleg így van? Apa azért elég nagy ez a világ… tényleg nincs egy néni se, akibe bele tudnál szeretni? Akkor lehetne egy pótanyukám is! – kacagta el magát, Klaus ajkai pedig megrándultak. 

folyt. köv. érdeklődés fényében csak!