Klaroline novella

a 4. évadban engem nagyon érdekelt, hogy Klaus hogyan könyörögte ki azt a „randit” a kedvenc szőke vámpírlányból, és ezért megírtam egy ilyet, amiben bele kerül egy kicsit más is J

Caroline nem tudta pontosan, hogy Tyler és Stefan azért küldték pont őt Klaus figyelmének elterelésére, mert nagyon jó benne, vagy mert nagyon is előnyösen kiakarták használni, hogy a hibrid látszólag nagyon kedveli őt. De persze, sose akart annyira messzire menni, hogy hagyja a férfinak, ennek a megcáfolására. Még a végén képes lenne megölni őt.

Felsóhajtott, megrázta haját, majd könnyedén besétált a Grill-be, tudva – illetve sejtve – hogy ott találja Klaus-t. Már a bejáratnál látta, hogy a férfi nyugodtan ült a bárpultnál, így menet közben lecsúsztatta kabátját, majd hangosan is tudtára adta a hibridnek, hogy itt van. Némi szarkazmust azért belecsempészett…

- Elég jól néz ki a hely, ahhoz képest, hogy itt robbant fel a hibrided – valahogy örült neki, hogy nem volt szemtanúja az elmondottak alapján. 

- Caroline – mosolyogva félig a lány felé fordult, letéve kezéből a boros poharat. A lány leszedte magáról kabátját, és lazán mellé lépett, neki támaszkodva a pultnak. – Minek köszönhetem a megtiszteltetést? – nézett fel a lányra, aki csak ezután fordult teljesen felé.

- Azt akarom, hogy engedd el Elenát – nem köntörfalazott, amúgy sem szokott, ráadásul a valós tény mindig jobb figyelemelterelő.

Klaus elnézően elmosolyodta magát, majd mint egy megállapításként megszólalt.

- Azért küldtek, hogy bájcsevegj velem – kissé helytelenítően ráncolta homlokát, de szemei még is megvillantak. – Nos, jó választás, de attól tartok, nem tehetem. 

- Miért? – vágta rá egyből pókerarccal Caroline.

- Szüksége van a segítségemre – válaszolta kifejezéstelenül pislogás nélkül tartva a szemkontaktust.

Megjátszott bosszúsággal fordult el a hibridtől, aki felsóhajtva magyarázatba kezdett.

- Nézd, nem foglak terhelni a véres részletekkel, tudom, hogy így is épp elég gondod van – a végére jelentőségteljesen felnézett, mire a lány őszinte felháborodással csattant fel.

- Ami azt illeti, ehhez semmi közöd!

- Igen – mosolyodta el magát a hibrid. – Nos, csak hogy tudd, ha Tyler még mindig kötődne hozzám, sosem bántott volna meg – a szőke lány erre elkomorulva rá nézett, ő pedig folytatta, immár farkas szemet nézve vele. – Nem hagytam volna.

A hibrid kissé felengedve nézett el mellette, érezte, olyan vizekre evezett, ami tényleg feszültséget okoz kettőjük között.

-Legalább egy italra meghívhatlak?

A lány egy pillanatig habozott, majd bólintott. Itt kell tartania a hibridet, még akkor is, ha kényelmetlenül érzi magát vele. Tudta, hogy Tyler féltékeny, de ő az egyetlen, aki eléggé le tudja kötni a férfit. Legalább is remélte. 

-Igen. Köszönöm.

Ugyan mindig kedvelte az udvariasságot, de valami még is zavarba ejtette. Talán a férfi személye miatt? De hát, mit várhatott volna el, egy ezer éves vámpírtól? 

- Hol vannak a testvéreid? – szólalt meg, hogy oldja némiképp a benne lévő feszültséget, e mellett muszáj volt beszélgetnie vele. 

- Úgy érted, amelyik nincs leszúrva vagy nem halott? – vigyorgott, bár a lány ezt annyira nem tartotta viccesnek. – Ugyan már Caroline, nem erről akarsz beszélgetni.

- Nahát, már gondolatolvasó is vagy? – erőlködően felnevetett, majd mosolya lelohadt a hibrid vesébe hatoló pillantása miatt.

- A Tyler-rel való szakításotok, mintha nem is viselt volna annyira meg, mint gondoltam. 

- Tudod, nem szoktam mindenkinek kiteregetni a magánéletem, elég kínos, hogy így is ennyire tudsz róla – idegesen babrálni kezdett a borospoharának aljával, és szusszantva egyet felnézett. – Tudod, idegesítő, hogy ennyire mindent tudsz Tyler magánéletéről. Apropó, honnan is tudsz te arról, hogy az ex barátom és a Hayley között volt valami? 

- Jók az informátoraim – emelkedett fel szórakozottan homloka, mire a lány megforgatta szemeit. – Valójában, Tyler magát buktatta az egyszerű reakciójával. Ki gondolná, hogy ennyire nem tud titkot tartani? – halkan szánakozva elnevette magát, de persze fel tűnt neki, hogy a szőke vámpír mennyire ideges lett ettől. 

- Csak egy csicska a sok közül a nem? – fakadt ki, összepréselt ajkakkal, majd látva a hibrid szemeiben megjelenő negatív tónusokat, gyorsan témát váltott. – Mindegy hagyjuk! Egyébként, csak hogy tudd, Tyler-rel sokat vitatkoztunk miattad – úgy gondolta jobb, ha inkább más felől közelíti meg a beszélgetést. Félő volt, ha felbosszantja, Klaus lelép és akkor az egésznek semmi értelme nem volt. Amíg Stefan nem üzen, addig muszáj fenntartania a látszatot.

- Nahát – Klaus nem tűnt meglepettnek, de mindenképpen örült ennek a hírnek. 

- Csodálkozol? Arra jött vissza, hogy van egy ruhám tőled, amiben történetesen egy bálon vettem részt, ahol te voltál a partnerem, és még meg is találta a rajzot, amit tőled kaptam. 

- Hidd el, semmi hátsó szándékom nem volt ezekben – emelte fel kissé kezét, védekezően. Caroline elnevette magát, bár csak félig volt szívből jövő.

- Na, persze! Azért valld be, egy pici volt – ujjaival mutatni kezdte a mértéket, mire a hibrid is kuncogni kezdett.

- Rendben. Egy nagyon pici. De igaz, volt, amit üzentem. Ritkán fordul elő, hogy velem őszinték az emberek, akik körülvesznek. Legtöbb esetben aggódnak a nyíltság következménye miatt. 

- Nem is tudom miért – rázta meg fejét és megvonta vállát. Klaus elmosolyodta magát ezen. 

Belülről ujjongott, amikor megérezte rezgő mobilját, előkapva azt olvasni kezdte az üzenetet. Na, miért is ne? Ő itt az életét kockáztatja, Stefan pedig elveszti Elenát? Nagyon gyorsan kellett döntenie. Nem akart, egy ártatlan átváltoztatni, Klaus-nak viszont rengeteg vámpír ismerőse van, akiket bizonyára annyira nem is sajnálna…

Elvigyorodta magát, kivillanta ragyogó fogsorát, majd mélyen beszívta fogain között a levegőt, és kínosan összehúzta vállát.

-A következő a helyzet – kezdte zavartan, a hibrid már így is átlátott rajta. – Nem csak azért jöttem, hogy meggyőzzelek engedd el Elenát – fészkelődött helyén, próbálta legcsekélyebb – és egyben legemberibb – ügyességét bevetni, és kitolva dekoltázsát, nagy ártatlan szemekkel pislogott, mintha meghathatná vele a férfit. 

- Nem mondod – Klaus kifejezetten élvezte, hogy végre kibukik a lány miért választotta hirtelen a társaságát, amikor pontosan tudja, hogy mit gondol róla. 

Caroline arcáról kissé lefagyott mosolya, és idegesen tördelni kezdte kezeit, majd vontatottan, alig véve levegőt megszólalt.

- Azért jöttem, hogy eltereljem a figyelmed, amíg Stefan betör a házadba és kiszabadítja Elenát, ami meg is történt, és ne akadj ki, de utána elvesztette – ahogy Klaus arca vált egyre komorabbá és dühösebbé, úgy kezdett benne egyre jobban eluralkodni a pánik. Félt, hogy valakinek baja fog esni.

- Klaus! – kétségbeesetten lépett a gyorsan leugró és távozni készülő hibrid után. Átfutott az agyán, hogy lehet erővel kell megállítania, mielőtt neki támadna Stefan-nak, de hát hol van ő Klaus-hoz képest? 

- Caroline! – a hibrid lendületesen fordult vissza a lány felé és hadarni kezdett. – Gyönyörű vagy, de ha nem fogod be a szádat, akkor megöllek! 

- Rájöttek, hogyan szüntethetnék meg a hallucinációkat! – kapaszkodott bele az utolsó esélybe, hogy megállíthatja a férfit, mielőtt öldöklésbe kezd. 

Idegesen megfagyott, mikor Klaus visszafordult felé, de indulatos volt és hihetetlen mérges.

- Van tíz másodperced, hogy beavass. 

- Oké, nyugi – emelte fel kezeit, és felsóhajtott. – Ahhoz, hogy Connor teljesen eltűnjön, a következő vadásznak el kell kezdeni. Jeremy látta csak a tetoválását, ő is vadász lehet! Ahhoz, hogy ő legyen a következő és Connor megszűnjön, meg kell ölnie egy vámpírt! Vagy… egy hibridet – nyelt egyet, majd fel nézett. 

- Több hibridem is vigyázott Elenára, Stefan még is gond nélkül betudott jutni, ami arra enged következtetni, hogy valamelyik hibridem nem jól végezte a dolgát. Tudod, hogy ki volt?

Caroline óriási bűntudatot érzett magában, és lehajtotta fejét, majd bólintott.

- Igen tudom.

- Az, hogy én mivel büntetem meg a hibridemet az más dolog, mint, hogy arra kértek ti, hogy hagyjam meghalni. Tudod, elég kevés van belőlük, amit nem kell magyaráznom, szerintem.

A lány gyorsan bólintott, erre. Tisztában volt vele. 

- Ki volt?

- Chris – suttogta halkan, és átkarolva magát, erőt gyűjtve felemelte fejét. – Félig vámpír, szóval… ha Jeremy megölné, az beindítaná a vadász átkot, és megjelenne rajta a jegy. 

- Te honnan tudsz erről? – szűkültek össze szemei. Caroline-nak elakadt a szava, majd elhúzta száját.

- Nem lényeg – lehelte elhűlve. – Szóval…

- Arra kérsz… - lépett közelebb hozzá fenyegetően, és vontatottan félre biccentette fejét. – hogy hagyjam megöletni Jeremy Gillbert-tel az egyik hibridemet? 

- Csak így szabadulhat meg Elena Connor szellemétől.

- Ez elég nagy kérés – tagolta szikrázó szemekkel.

- Mit kérsz cserébe? Nem elég az, ha Elena megint ember lesz, akkor újabb hibrideket gyárthatsz? – meggondolás nélkül csúszott ki a száján, de már nem szívhatta vissza. Persze látta mekkora méreg lobbant fel a hibrid tekintetében. Végül az ingerültség valami egészen más formát öltött a szemeiben.

- Rendben. Hagyom, hogy Gillbert megölje Chris-t. Megkapjátok az egyik hibridemet. 

- Cserééébe? – húzta el száját, előre rettegve a választól. Klaus merengve nézte egy darabig a kék szemeket, majd önelégült mosollyal megszólalt.

- Ígérj nekem egy randevút. 

- Mi? – Caroline szemei nem is kerekedhettek volna ki jobban. – Ez most komoly? Az egyik becsült hibridedért cserébe egy randit kérsz tőlem?

- Nos, azt gondolom ez még mindig nem ér fel a kérésetekkel, de mondjuk úgy, hogy most hajlandó vagyok engedékeny lenni – közömbös, póker arccal nézte végig, hogyan játszódnak le az érzelmek Caroline-ba. Mindent le lehetett olvasni az arcáról, egészen a szörnyű elképzeléstől,hogy Tyler mit fog hozzá szólni, a felháborodáson át, az apró félelemig. – Ne aggódj drágám! Sosem bántanálak.

- Csak tudnom, hogy mire jó neked ez az egész – mormolta gondterhelten. Nem eshetett neki, hogy az egészet azért csinálja-e, hogy Tyler-t bosszantsa, hisz ők szakítottak, elvileg azt csinálhat, amit akar. – De rendben. Megígérem, hogy randizni fogunk. 

- Legalább kiengesztelhetsz a folyamatos figyelem elterelési akcióidért – mosolygott ártatlanul, mire a lányban düh lobbant fel.

- Mindnek volt alapja – szűkítette össze szemeit.

- Én ezt nem vonom kétségbe – vonta meg vállát. – Megegyeztünk akkor, édesem?

- Meg – szűrte fogai között, bár arca teljesen eltorzult indulatától. Bosszantotta a hibrid laza, nagyképű viselkedése, látszott rajta mennyire élvezi, hogy ennyire küzd egy olyanért, akit nem kaphat meg. Caroline gondolatai között, pedig csak egy valami tört utat. Ezt hogyan fogja Tyler lenyelni? 

- Ne hidd, hogy gonosz vagyok.

- Oh, nem hiszem. Tudom! – hadarta, majd felkapva kabátját elsietett a hibrid mellett neki ütközve vállának, aki erre halkan elnevette magát. 

- Hamar befogom hajtani az ígéreted!

Caroline eddig észre se vette, hogy Klaus a sarkában volt, egészen addig, amíg ki nem értek a parkolóba.

-Nem is mertem remélni, hogy elfelejted. Csak tedd meg – nézett rá válla felett. – Elenát csak így menthetjük meg. 

- És nincs is bűntudatod, Caroline? Egy ártatlan fog meghalni csak azért, hogy a te barátnőd éljen. 

A lány farkas szemet nézett vele, majd szó nélkül fordított neki hátat és bepattant a kocsijába. Mire visszanézett, a hibrid már nem volt ott. Gondterhelten felsóhajtott, és telefonjáért nyúlt, hogy értesítse Stefan-t, a terv sikerült. 

na, remélem tetszett, bár nem a legjobb novellám, amit eddig írtam! 

Nagyon köszönöm, a 3 kritikázómnak, Cleo-nak, Dórinak és az egyik névtelen olvasómnak, akik írtak a Pf első fejezetéhez és köszönöm a pipákat is. Fogalmatok sincs mennyit jelent ez nekem!

Igazából nem tudom, hogy a többieket mivel tudnám rávenni, hogy írjanak. Mit írjak, amire írnátok, reagálnátok is valamit? Mi az, ami jobban érdekel titeket? Írjatok nyugodtan, hogy mi az, amit szívesen olvasnátok, de nagyon sokat jelent a visszajelzés! 

Már jó ideje nem nyavajogtam kritikáért xD szóval kérlek titeket, hogy írjatok nekem, mert nagyon nagyon sokat segítene nekem! Ha nem érzem a kíváncsiságot, és lelkesedést, akkor nekem is elmúlik :S :( (természetesen hatalmas kivétel azoknak, akik mai napig minden alkalommal, minden bejegyezésemhez írnak, csak azok ösztönöznek! )

Na mindegy, visszatérve, remélem tetszett a kis novellám, fogok még ilyeneket hozni, csak ha magamtól annyira nem találok ki,akkor kíváncsi vagyok, hogy ti esetleg mire lennétek kíváncsiak? Melyik az a rész, ami úgy kimaradt, de örülnétek neki, ha megírnám?