ízelítő

 Annyira szép kritikákat kaptam a 4. fejezethez, hogy gondoltam megajándékozlak titeket egy kis ízelítővel :D Hihetetlenül jól estek, hogy megajándékoztatok engem a hosszú és valóban véleménynyilvánító hozzászólásotokkal!! Egyszerűen nagyon hálás vagyok mert iszonyatosan jól estek!!! Minden kérdésre megfogjátok kapni a választ, ugyan nem mindre az 5. fejezetben de szépen lassan minden kiderül és egyre feszültebbek lesznek a fejezetek, bár lesznek benne majd szép számmal kis pihik, romantikák és filozófikus gondolatok a testvérek részéről :DD Köszönöm nektek!! *.* meghatott, a hosszúság és köszönöm a 3 embernek!!!!

- Egy köszönömöt igazán kinyöghetnél! – fakadt ki Caroline a szavába vágva, enyhe felháborodással. – Megmentettük az életed!

- Ne túlozzunk – fordult felé vigyorogva. – Csak megmentettek egy újabb sikertelen sztoriról, miszerint az ezer éves hibridet nem tudták megölni. Ismét.

- Semmit nem változtál – sziszegte, és arrébb lökve őt megnyitotta a csapot, hogy kezet mosson.

- Meg kéne változnom? – hajolt közel hozzá, ajkai szinte érintették a lány fülét. A tükörben találkozott a tekintetük, a szőke vámpír pedig zavartan elkapta pillantását, majd távolabb lépett.

- Zuhanyozz le és aludj egy kicsit. Ne aggódj, megvárunk a magyarázkodással! – idegen volt neki, hogy a hibrid zavarba hozza őt, hirtelen pedig zavarni kezdte a férfi félmeztelensége.

Klaus bólintott, majd a lány után kiáltott.

- Mi az? – fordult felé kíváncsian, kinyitott ajtó mellett.

- Örülök, hogy itt vagy – a szürke szemek gyengédek voltak, valóban örömtől csillogtak, apró mosolya pedig igazán ártatlanná, őszintévé tették kijelentését. Caroline kicsit megdöbbent, aztán fokozatosan enyhült meglepődése és visszamosolygott.

Klaus eddig nem is gondolt bele, hogy mennyire szerette nézni a őt, és hogy mennyire imádta a mosolyát. Most azonban érezte, hogy a szürke napjaiba, amiket a kisvárosban élt, valóban sokat jelentett neki. Nem véletlenül akarta maga mellé a lányt. És, hogy ennyi év után újra látta a különleges szépséget, jó érzés töltötte el.