részlet 17. fejezetből

- Miért nézel így rám? – húzta fel szemöldökét sértődötten Car, és védekezően összefonta karját. – Borsódzik a hátam a tekintetedtől.

- Általában ezt váltom ki – jelentette ki, majd felengedett és mosoly szaladt fel arcára. – Neked mi a mai programod?

- Amíg Anna suliba van, addig semmi dolgom nincs – legyintett. – Miért, neked van valami ötleted?

- Éppenséggel akad – döntötte oldalra fejét. – Eljönnél velem valahova? Beszélgessünk egy kicsit – kuncogott fel sötéten. Caroline-t kivételesen semmi jót nem remélt ettől. Ismerte már annyira Klaus-t, hogy tudja, mikor kell visszavonulót fújni.

- Ha valamit megakarsz kérdezni, akkor azt itt is megteheted! – mutogatott zavartan a konyhára. – Nem szeretem a kertelést, ahogy te sem és épp ezért, ha bármi érdekel téged, akkor nyugodtan faggass, de nincs szükségem az…

- Az értelmetlen locsogásod az, ami nagyon gyanús. Ugyan már Caroline! Jókat szoktunk beszélgetni, élvezem a társaságod, és mivel a család az életben maradásom nagy örömére lepattintott, ezért úgy gondoltam, akkor már kihasználom az alkalmat, hogy eltölthetek egy napot kettesben egy gyönyörű szőke lánnyal.

- Az ajánlatod, ami gyanús – szűkítette össze szemeit, majd felsóhajtott. – De tudod mit? Legyen ez a te napod! Az lesz, amit te akarsz.

- Két dolog! Egy, egyébként is az szokott lenni, amit én akarok és kettő… nevetséges, hogy a majdnem halálom kellett ahhoz, hogy elérjek erre a szintre!

Caroline elnevette magát.

-Jól van Mr. Az van, amit én akarok… elvisszük Annát a suliba és utána a tiéd vagyok – szemérmesen pislogott a férfira, aki csak mosolygott ezen. 

Remélem tetszett, egyelőre ennyivel tudok nektek szolgálni, de igyekszek mihamarabb befejezni a fejezetet, jó hír, hogy haladok vele! :D Még egy kis türelmet kérek, csütörtök estére megpróbálom hozni. (maximum)