-
Caroline, Rebekah vigyétek innen Annát! – utasította őket zordan Elijah, aki teljesen
értetlenül állt az események előtt. Egy valamit tudott, a kislány akaratlanul
csinálta ezt, amit eddig még sose.
-
Ne messzire – rázta meg fejét gonosz mosollyal Nathaniel.
A
lány felkapta karjaiba a zokogó lányt, aki bár úrrá lett valamennyire szenvedésén,
továbbra is sírt az előbb átéltektől.
-Mi
ez az egész? – fordult felé határozottan, de higgadtan.
-
Hosszú mese lesz.
-
Miért van egy olyan érzésem, hogy te tudod, hol van az öcsém?
-
Mert tudom is. Marcel táborában van. Ne aggódj. Vigyáznak rá. Hisz ő most nagy
kincs mindannyiunk számára.
Elijah
legszívesebben azonnal odament volna, de nyugodtnak kellett maradnia, abban a
reményben élve, hogy Klaus-nak semmi baja. Mindezidáig csak remélte, hogy sose
jön el ez a pont, amikor tényleg szembesül a Szövetség létezésével, és legalább
nem ilyen káosz közepette. De úgy tűnt ennek a furcsa szervezetnek ez a
módszere.
-
Fel kell újítanunk majd a házat. Az öcsém nem fog neki örülni.
-
Szerintem ez lesz a legkisebb problémája – mosolygott rá hidegen a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése