Ezer bocsánat, hogy végül nem tudtam felrakni még egy búcsú fejezetet, nem úgy alakult a tegnapom, ahogy gondoltam... mire jó a terv, ha a kivitelezéssel problémák vannak xD na mindegy, szóval még egyszer nagyon sajnálom, de látom egyre többen pipálgattok, ami iszonyatosan jól esik, úgyhogy, mihelyst csütörtökön visszajöttem, remélhetőleg péntek este dupla fejezettel tudok majd előállni nektek :)))
Addig is egy kis ízelítő, hogy ne izguljatok:::::
"-Bocsánatot kellene kérned - jegyezte meg mosolyogva Stefan, bár sejtette, hogy tanácsa süket fülekre talál.
- Nem mondtam neki olyat, amivel ne lenne tisztába. Ha nem is merte magának bevallani, de biztos, hogy tudta - legalább is a hibrid ezzel biztatta magát. Amióta a lány elviharzott, nem beszéltek egymással, ha hozzászólt, Carolin egyszerűen elfordította fejét vagy ott hagyta. Klaus tudta, hogy messzire ment, és bosszantotta a lány viselkedése, főleg, hogy nem hajlandó elfogadni továbbra sem a segítségét. - Úgy viselkedik, mint egy kislány... - morogta a vámpírnak.
- Kivételesen megtudom őt érteni, elég durva dolgokat vágtál a fejéhez. De úgy látom, téged jobban bánt a távolságtartása, mint őt...
Célzatosan pillantott a távolabb álló lány felé, majd a hibridre nézett, aki le se tudta venni tekintetét a gyönyörű szőke vámpírról. Tudta, nagyon is beletrafált a dolgokba. Klaus sok pillanatban elhatározta, hogy bocsánatot kér a lánytól, de végül büszkesége mindig visszatartotta. "
Na, ennyi lenne bocsánat a rövidsége miatt.. :D Szóval legyetek rosszak, és csütörtökön jövök !!! Puszi nektek, imádlak titeket!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése