Halihó!

Tudom, nincs még itt a vége, de tényleg közlöm, hogy már csak 1-2 maximum 3 fejezet várható. Ezért egyúttal szeretném még a vége előtt megköszönni mindannyiótoknak a rengeteg biztatást és a kritikákat.

Egy blogos író számára a visszajelzés a legfontosabb, aminek legegyszerűbb módja a kritika. Igazán csak az értheti meg ezt, aki szintén blogot vezet és nem pusztán azért, hogy megossza másokkal az alkotásait, hanem, hogy kiderüljön rejlik-e benne valami, amitől különleges. Én magam sose voltam híve annak a dolognak, hogy kritikákkal zsaroljak embereket, hisz ez nem azért van. Jobb szeretem, ha az emberek azért szánnak rám időt, mert valóban érdemesnek találnak rá. Természetesen a lelkesedés hamar megcsappan, ha egyik pillanatról a másikra már nem kapja meg ugyanazt a bíztatást, ezt ti is tapasztalhattátok nálam, de szerintem ez teljesen természetes és mindenkinél előfordul.

Megmondom nektek őszintén, hogy nem tartom magam jó írónak, rengeteget kell fejlődnöm, csiszolódnom, azonban azt tudom, hogy nálam nincsenek akkora problémák, mint igazi kezdő íróknál. Úgy értem, hogy engem annyira nem lehet leugatni például a megfogalmazás miatt, mert igyekszek mindig szép, kialakított, logikus mondatokat írni, szép jelzőkkel, hogy igazi kerete legyen az egész fejezetnek, sőt a történetnek. De pont ezért, mert nálam ez már nem akkora hiba, más dolgokra kell orientálódni, és figyelni. Természetesen iszonyatosan jól esnek a kritikáitok, ez a legfontosabb a visszajelzés, mert ha nem kapok, akkor tulajdonképpen lehúzhatom a wc-n az egészet és azt mondhatom, hogy na ebből nem lesz semmi, mert nem vagyok jó.

De a történet során hatalmas erődobásokat adtatok nekem, a legrosszabb napjaimon ti dobtatok fel engem a véleményekkel, le voltatok nyűgözve, amit el se tudok mondani, hogy mennyire jól esett. Minden egyes idő, amit a fejezetekre szántam végül megérte, hangoztattátok, hogy fejlődtem, változtam, aminek nagyon örülök persze. Igyekszek, hogy ez továbbra is így műküdjön, és szeretnék nektek hatalmas köszönetet mondani ezért a pár hónapért!

Tényleg nem tudok mit mondani, mint hogy köszönöm. Hihetetlenül jól esik, minden egyes dicséret, komment, hozzászólás, gondolatkifejtés, remélem, hogy a végéig továbbra is ugyanolyan aranyosak lesztek velem.

Utolsó sorban pedig mindenkinek nagyon köszönöm, akik időt szántak rám, nem csak olvasásra, de véleményt is alkottak.

Külön kiemelném Veronikát, aki a legtöbb kritikát írt nekem! Hatalmas nagy köszönet neked, mindenféleképpen kárpótolni foglak valamiért, csak mond, hogy mivel hálálhatnám meg ezt a sok kedvességet :)

A többieknek pedig szintén nagyon köszönöm, elképesztően szép véleményeket kaptam az utóbbi időben, vigasztaltatok, amikor szükségem volt rá, ami rengeteget jelent nekem!

Köszönöm nektek!: Rosiie, Kriszti, Evangeline, Veronika, Fanncsesz, Szilvi, Zsu, Mira, Blancca, Barbi, Csémi Kinga, Dorottya, Köteles Ági, Papp Anikó, Timi, M, Anikó, Vyky lovly, Ay linne és a névtelen kritikázóknak is ezer hála és köszönet! 

Kövi történet  belinkeltem ezt nektek, ha esetleg nem láttátok volna a bejegyzést, erről pedig tovább léphettek a 31. fejezethez, amit kihangsúlyozok, hogy még nem az