ízelítő

Candice Accola gyönyörű benne, mint mindig! :) itt, tovább olvashattok a részletekről. Csak kitettem, nekem nagyon tetszik a dal is, és Candice mint mindig most és itt is gyönyörű! ^^ 

És most a fejezetről... nos, csütörtök az utolsó napom, még túl kell lennem egy zh-n, de délután itthon leszek, és remélhetőleg meg tudom írni a fejezetet. Nem ígérem, hogy estére hozom, de minden tőlem telhetőt megfogok tenni :) Nagyon nagyon örültem a kritikáknak, hozzászólásoknak, kritikáknak,egyszerűen nagyszerűek vagyok! :D Amilyen ajándék nektek egy-egy fejezet, nekem akkora öröm egy-egy kritika! És szerintem nem is csoda, ha sok-sok kritika után akár 1-2 napra rá, hozom is a kövi fejezetet, annyira boldog vagyok a pozitív visszajelzésektől!!! :) Na erről ennyit, de vigasztalásképp hoztam nektek egy kis ízelítőt!:

"-Mire gondolsz? - kérdezte halkan Elijah, megtörve a meghitt, kivételesen nyugodt csendet, bár tapintható volt öccsének feszültsége. A hibrid nem válaszolt, továbbra is töretlenül meredt a távolba, a sötét égre nézett a messzességbe. Elijah sejtette, hogy a hibrid gondolatai szintén nagyon messzire szárnyaltak. - Niklaus?
- Talán igaza volt Cami-nak - szólalt meg váratlanul halkan. - Én magam állok a boldogságok útjába.
- Mire akarsz ezzel célozni? - gyanakvóan összehúzta szemeit, és oldalra billentette fejét.
- Azt hittem... ki fog elégíteni a tudat, hogy én vagyok New Orleans királya. De valami nem jó - fanyarul elmosolyodta magát. - Valami hiányzik. 
- Azt hittem, Anna az, akire neked szükséged van.
- Szükségem van rá. Jobban, mint bárkire - erősítette meg határozottan a kijelentést, majd felsóhajtott. - Még is elégedetlen vagyok. És kiderült, miért.
- És miért? - Elijah teste megfeszült, idegesen összefonta karjait, és a korlátnak dőlt. 
- Mert sosem én voltam a világ ura. Akartam, de végül... nem én lettem. És ez dühít - szemei sarkából bátyjéra pillantott, aki látszólag megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Bevallottam az egyik dolgot, ami bökte a csőrömet. Most te jössz?
- Hogy érted?
- Komolyan átakartál verni? Elijah, úgy ismerlek, mint a saját tenyeremet! - hitetlenkedő mosollyal fordult teljes testével felé. - Nos? Mi az, amit ennyire eltitkolsz előlem?