kutatás+novella

Sziasztok, üdv mindenkinek!
Bocsánatot kérek az eltünésemért. Nos, az angol zh-ra végül nem úgy készültem, ahogy akartam, fontosabb volt, hogy sok-sok ötlet született meg a fejemben a következő történet kapcsán. Na de mindegy is a legfontosabb most egy kis kutatás.. én dilemmába vagyok ezzel kapcsolatban, hogy ki egyen Chris (Klaus és Hayley fia) illetve a főszereplő lány.

A képeken: Alex Pettyfer /Jamie Campbell Bower illetve még valaki Paul Walker. Én rájuk gondoltam elsősorban.
Illetve a lány szerepére: Ashley Grenn, vagy Lily Collins.
( A végzet ereklyéi-Csontváros c. filmben szerintem Lily Collins és Jamie Campbell jó párost alakítottak ezért gondoltam rájuk :) )

Másik, a friss hamarosan hozni fogom, még egy kis időt kérek tőletek! Addig is viszont, befejeztem a novellát! Íme:

- Na, gyere hadd nézzelek – sóhajtott fel Klaus és felültette Sammy-t a konyhapultra.-Jesszus! – kiáltott fel, de látva a kislány riadt tekintetét elmosolyodta magát. – Csak vicceltem, semmi gond. 

- Ne ijesztgess – dünnyögte megbántottan, és türelmesen ölébe fektette kezeit, várva, hogy apukája leápolja. – Ez csíp! – visított fel hirtelen, elrántva fejét, mire Klaus méltatlankodva leejtette kezét.

- Először is szóltam, hogy maradj a kocsiban, nem fogadtál szót, amiért nagyon mérges vagyok rád. Másodszor, ha szót fogadtál volna, akkor elkerülhetnénk a dolog kellemetlen részét. 

- Rossz voltam? – motyogta szomorúan, Klaus erre pedig megenyhült. Képtelen volt valójában haragudni rá, de tudta, hogy ez csak az ártatlan külső miatt van. A nagy kék szemek olyan bárány pillantással bírtak, hogy senki nem tudott neki ellenállni. 

-A rossz nagy relatív – kezdte, és immár óvatosabban fertőtlenítette a kislány homlokán lévő apró vágást. – Vagyis… igen, rossz voltál! – mondta ki végül, rájött, hogy egyelőre nem akar filozofálni Sammy-vel. – De elfelejthetjük a kis incidenst, ha…

- Ha azt mondom Elijah bácsinak és anyának, hogy csak nekiszaladtam az ajtófélfának – folytatta az apja által betanított hazugságot. 

- Így van – apró mosoly kúszott arcára. – Tessék, kész vagy! – gyors hintőpor után, dínós ragtapaszt rakott a felsérült bőrfelületre. Elég idiótán nézett ki az apró homlokon a hatalmas mintás tapasz, de szerencsére amúgy se szokta mutogatni.

- Miért nem úgy gyógyulok, mint ti? – kíváncsiskodott Sammy, és megtapogatta „kötését”. 

 

- Ehm, nem tudom – rántotta meg vállát. – A természet ezzel vágott vissza, azt hiszem – morcosan húzta el száját, hisz valóban Sammy-nek már gyerekkora óta meg volt az-az átka, hogy a felszíni sérülések több óráig, akár napokig is rajta maradtak. 

- Éhes vagyok!

Klaus sanda pillantást vetett rá, pedig már reménykedett, hogy izgalmas témákról beszélgethetnek. De hát, egy gyerektől nem várhatott mást, nagy csodálkozással merednek a világra, de minden kíváncsiság csak egy mondat erejéig tart náluk.

- Elijah nem sokára hazaér.

- De én most vagyok éhes – kapta fel fejét felháborodva.

- Jolvan, csak el ne kezd a napi hisztidet – megforgatta szemeit és a hűtő elé vetette magát. – Ezért mondtam, hogy sok ide ennyi nő – motyogta orra alatt visszaidézve az egyik pillanatot, az egyik ilyen beszélgetésről.

- Ez meg mi? – kérdezte mosollyal az arcán Hayley, miközben a pulton könyökölt és nagyban majszolta ebédjét. Klaus minden szó nélkül toppant be – egy teljes délelőtti rohangálás után – és elé rakta a tenyérnyi henger dobozt. A farkaslány örömteli mosollyal vette el, majd levette tetejét és kissé furcsállkodva beleszagolt. – Fúj, ez büdös!

- Lehet, de akkor is meg kell enned – húzta ki magát büszkén, majd vigyorogva dőlt neki a pultnak.

- Miért? Mi ez? – kisebb felháborodással nézett ismét a hengerbe, amibe trutyi szerű zöld valami volt.

-A biztosítékom, hogy fiam lesz. 

- Tessék? – Hayley elhűlt, majd arca dacossá vált és a férfi elé vágta. – Ne szórakozz velem! Nekem nem kell egy mini Klaus. Te pedig legyél hálás már csak azért is, hogy lesz gyereked! És amúgy is… én hordom ki, én viselem ennek a terhességnek a következményeit és én fogom megszülni, szóval az én szavam dönt és nem a tiéd!

- De Hayley nekem szükségem van arra, hogy fiam legyen!

- Felakarsz hergelni? – olyan fenyegető hangsúllyal kérdezte, hogy Klaus inkább elhúzta száját. Szó mi szó, Hayley mostanában szörnyen ingerült és hisztis volt. A hibrid sokszor már annyira kiakadt tőle, hogy majdnem már meg is bánta az egészet. 

- Dehogy, még a végén a ház egy romhalmaz lesz a pusztításodtól.

- Hozzád vágjam? – Hayley összeszűkítette szemeit és felemelte kését. Nem mintha kárt tett volna az ősiben, de a helyzet, hogy ingerültségében Klaus-hoz vág egy evőeszközt, nagyon komikus és egyben hihetetlen volt. 

- De Hayley… - majdhogynem boci szemekkel meredt a lányra, aki viszont csak összeszűkítette szemeit.

- Felejtsd el! Majd eldönti a szerencse.

-A francba! – szitkozódott bosszúsan, és kiviharzott a konyhából. 

- Nem jött be? – Elijah türelmesen ült a nappaliban, de nem tudta megállni, hogy ne piszkálja fel ezzel öccsét. 

-  Hallgass!

- Apa!

- Csinálom – hadarta, kizökkentve magát az emlékből. – Mit szeretnél enni?

- Sütit! – tapsikolt fel boldog mosollyal arcán.

- Este fél hat van, nem hiszem, hogy ilyenkor kellene édességet enned. És különben is… ha anyád megtudja, hogy ilyennel etetlek, szíjat hasít a hátamból.

Ugyan nem viccnek szánta, de Sammy gyöngyözően felkacagott. 

- Tessék – Klaus még sose örült ennyire, hogy Rebekah gondolt unokahúgára és készített neki emberi ételt. 

- Nyami – nyammogta Sammy, de mielőtt akár egy falatot is ehetett volna a lasagna-ból, Klaus ijedten felkapta őt karjaiba és az egyik szobába sietett a visítozó lánnyal.

- Héj, még el se kezdtem – nevette el magát, majd felnézve az egyik vászonnal találta szembe magát. – Mit csinálunk?

- Alibit kell csinálnunk, hogy nem voltunk sehol, hanem itthon töltöttük az egész napot, és jókat mulattunk.

- De ez kamuzás – nézett rá nagy szemekkel, mire Klaus elmosolyodta. 

- Én inkább úgy mondanám, hogy pár dolog elhallgatása és az nem ugyanaz.

- Oké – rántotta meg vállát nagy kíváncsi szemekkel meredve a hibridre. – Mit csinálunk?

- Túl tiszta vagy egy egész napi festéshez képest… - lógva hagyta a mondatot, majd egyszerű vonással nagy narancssárga csíkot húzott a gyerekarca. 

Sammyt csiklandozta az érzést, majd nevetve apjának ugrott, aki szintén jót nevetett így végül hamar, percek alatt nagy harc vette kezdetét, aminek a célja, hogy minél több festék legyen a másikon. 

-Ti meg mit csináltok? – zökkentette ki őket a játékból Elijah apró mosollyal arcán. Az ősi nem gondolta volna, hogy valaha így fogja látni hidegvérű, gyilkos öccsét, aki boldogan játszott kislányával. 

-Elijah bácsi! – sikított örömtelien Sammy, és ölébe ugrott.

-Festékes vagy – jelentette ki, mintha magától nem lenne tisztába vele és mosolyogva próbálta letörölni a kis orrára kent kék színt. 

-Ő kezdte – hazudta ártatlanul Klaus és feltápászkodva a földről körül nézett. Nos igen, valójában a festő szobájába nagyjából mindig rend volt, de ez fel is borult a kis jövevény érkezésével. Azóta semmit nem talált meg és mindennél nagyobb kupi uralkodott a helyiségben. Arca tele volt festékkel, ahogy ruhája is, de nem próbálta meg leszedni. 

- Sammy, mi történt a homlokoddal? – aggódva vette észre a leragasztott részt Elijah és elkomorulva öccsére nézett.

- Csak nekiszaladtam az ajtónak – rántotta meg vállát, majd vigyorogni kezdett, mikor meglátta apja büszke mosolyát. 

-A gyerekek minden fajta sérülést beszereznek – rántotta meg vállát Klaus is. Tapasztalatból is beszélt, na meg, amilyen folyton pörgő, izgatott Sammy, nem csodálták egyáltalán, hogy mindig történik vele valami. 

-Képzeld El bácsi! – kezdte csacsogva Sammy miközben apró ujjai bácsikája ingével játszott. – Ma találkoztam egy igazi vérfarkassal! 

Klaus ledermedve állt meg a pakolásban, és sóhajtva kissé bűnbánó arccal fordult Elijah felé, aki szúrós szemekkel meredt rá. 

-Semmi komoly nem történt – próbált magyarázkodni. 

-Te megőrültél? Sammy még kicsi az ilyen akciókhoz. 

-Láthatod, hogy semmi baj nem történt, rendben beszerzett egy kis horzsolást, de csak azért, mert nem fogadott nekem szót. 

-Tényleg nem fogadtam szót – szólalt meg szomorúan Sammy. 

-Sam ez nem a te hibád, apádnak tudnia kéne, hogy mit csinál – indulatos hangneme kicsit megrémítette a kislányt, félt, hogy most nagy bajban van Klaus. 

-De én szeretem az ilyeneket, tök izgalmas! – folytatta majd elragadtatott mosollyal hadarni kezdett. – A múltkor is megállítottunk egy boszorkányt, mielőtt rosszat csinált volna! Látnod kellett volna El bácsi, apa tök gyors volt! És ma is láttam, hogyan változott át egy farkas, nagyon durva volt és…

-Sammy! – dörrent rá felháborodva Klaus. 

Elijah halkan elnevette magát öccse sértődött arcát látva. Na igen, egy gyereknek nem igazán lehet elmagyarázni mi az a titok. Ők mindig fecsegnek. 

-Ja, ezt nem kellet volna elmondanom? – pislogott nagyokat, és óvatosan apjára nézett. – Bocsi. 

-Nem kapsz több édességet – fenyegette meg őt, mire Sammy sértődötten motyogni kezdett orra alatt.

-A francba. 

Lekászálódott Elijah öléből és elszaladt.

-Ne! – emelte fel kezét metsző éllel hangjában Klaus, mielőtt Elijah kioktathatta volna. 

-Csak egy kicsit gondolkozhatnál. Szereted Sammy-t, akkor miért kockáztatod az életét?

- Mert nem kockáztatom, azért. Mellettem biztonságban van, egy-két sérülés pedig belefér. Ha a széltől is óvom, akkor később sokkal rosszabb lesz, amikor már ő maga nem fogja hagyni, hogy megvédjem!  Ezektől a sebektől, csak erősebb lesz.

- Ha Hayley ezt megtudja…

- De nem fogod elmondani neki – fortyant fel fenyegetően. – Sammy csak azért mondja el neked, mert sok időt töltesz vele. Állandóan tanítod és mesélsz neki, azt hiszi, neki is mindent el kell mondania. 

- Úgy mondod, mintha Hayley nem ezt tenné – helytelenítően húzta el száját. 

-A különbség az köztem, és Hayley közt… hogy neki nem volt meglepő Sammy érkezésre. Ő tudta, hogy előbb utóbb gyereke lesz, de én ezer évig úgy éltem, hogy sosem lehet. Ami nem is akkora tévhit, mert Jane-Anne varázslata hagyta jóvá. Nekem több Sammy, mint egy gyerek. 

- A megváltásod? – reménykedve billentette félre fejét Elijah mosolyogva. 

- Talán – szűrte fogai között. – Nem vagyok a legjobb apa a világon, ezt elismerem. De nincs még egy olyan szülő, aki annyira szeretné a gyerekét, mint én Sam-et. 

-Pedig, ha belegondolok, hogy mennyire tiltakoztál ez ellen az egész ellen… - lógva hagyta a mondatot, mire Klaus halkan kuncogni kezdett.

-És milyen szerencse, hogy te itt álltál mellettem akkor, testvér! – titokzatos mosollyal nézett Elijah szemébe, majd pillantása lentebb esett. – Azt honnan szerezted?

-Rebekah néni mindig tartogat nekem dugi csokit! – Sammy csintalan mosollyal arcán dugta háta mögé a megtalált kincset. 

Elijah elnevette magát, amit végül Klaus is követett. Sammy mosolyogva szaladt apjához, aki egyből karjaiba vette.

-Haragszol?

-Sose haragudnék rád – rázta meg fejét, és apró puszit nyomott az apró orcára, ami maszatos volt, most már a csokoládé miatt is. – Mert te vagy az egyetlen, ami jól sikerült az életemben.

Sam boldogan hajtotta fejét a hibrid vállgödrébe, átölelve nyakát rövid karjával. Klaus magához szorította az az apró termetű csemetét, és válla fölött Elijah-ra nézett. Bátyja büszkén biccentett felé, és még sose gondolta ennyire helyesnek azt a napot, amikor öccse után jött New Orleans-ba. Megváltoztatta az egész életüket. Tudta, öccse gonoszsággal rejtette el valódi érzéseit, de végtére is a sötétség mögött csak egy magányos, elhagyatott lélek rejtőzött, aki önzetlen szeretetre vágyott. Más ezt nem tudta volna megadni neki, csak ez a csodagyermek. 

 Vége

Kérlek szépen titeket, hogy szavazzatok, illetve érdekelne, hogy mit gondoltatok erről a novelláról, mert van még a fejembe ilyen szóval hozhatok :))