12. fejezet

Bocsánat, rövidebb lett, mint szerettem volna, de remélem attól még ugyanúgy tetszeni fog!

- Hozhatok még valamit?

- Nekem egy wisky-t, de a hölgynek semmit – válaszolta mosolyogva, és tekintetét visszaemelte a tomboló lányra. Egy hangulatos, és egyben hangos zenétől dübörgő kocsma félében voltak, ahol nem kellett túl sok alkoholt innia a lánynak, hogy feloldódjon.

Egyre szélesebb lett a mosolya, majd megrázta fejét. Szerette Caroline-t ennyire vidámnak és szórakozottnak látni. A többi ismeretlen lánnyal ugráltak a táncparketten, táncoltak a hibrid számára fülsüketítő zenére, és ordítottak a dalszöveget. A szőke lánynak mázlija van a vámpír léttel, holnapra különben nagy torokfájással és persze másnapossággal ébredne.

A férfi pontosan ezt tervezte. Hagyja, hogy a lány kitombolja magát, és egy kicsit részeg legyen. Úgy jobban tud majd hatni rá. Hamarabb is ki fog akadni majd azoktól, amiket majd mond neki, de könnyebben is tudja majd megnyugtatni.

- Nem vagy még fáradt? – kérdezte a megjelenő lánytól mosolyogva.

- Fáradt? Dehogy! – a lány akaratlanul hangosabb volt a kelleténél, de teljesen felvolt pörögve. – Gyere, te is!

- Áh, hidd el én már eleget szórakoztam – kihúzta kezét a lány szorításából, aki egy pillanatig elgondolkozva nézett rá.

- Igazad van, ez nem a te stílusod!

Hevesen gesztikulált az alkoholtól, a hibrid pedig biccentett, igazat adva a lánynak.

- Akkor gyerünk tovább! – kiáltotta a lány, majd elvette Klaus kezébők a poharat, lehúzta a tartalmát, majd felhúzta a férfit a helyéről. Klaus majdhogynem sajnálkozva nézett az üres pohara után, de Caroline túl hamar cselekedett ahhoz, hogy megállítsa.

- Hová megyünk? – kérdezte nevetve, miután a lány szó szerint kirángatta a bárból.

- Olyan helyet keresünk, ahol te is eltudod engedni magad – adta meg a magyarázatot, majd majdnem fellökve a férfit, az ellenkező irányba ment, továbbra is szorongatva kezét és maga után húzva.

- De ha mindketten részegek vagyunk hogy jutunk vissza a bárhoz? – nyugodtan megforgathatta szemeit a lány nem láthatta. Természetesen csak Caroline-ra akart hatni, még sose veszítette el a fejét annyira, hogy azt se tudja hol van. Persze, voltak nem túl szép estéi, de maximum egy-két alkalom. Az pedig az ezer éve alatt, tényleg kevés.

- Én nem vagyok részeg! – torpant meg hirtelen, mire Klaus majdnem a lányba szaladt. – Nagyon is jól vagyok! – nevette el magát, mire a férfi mosolyogva bólogatott.

- Hát persze, kedvesem!

Caroline elnevette magát, majd ott hagyva a férfit a felugrott az egyik pad tetejére és bekapcsolta a telefonját.

-Addig, amíg nem érünk oda, ne legyünk csendbe! – vihogott, majd a zenére elkezdett táncolni a padon.

You change your mind

Like a girl changes clothes.

Yeah, you, PMS

Like a bitch

I would know

And you over think

Always speak

Critically

I should know

That you're no good for me

Caroline énekelni kezdte Katy Perry számát, és mosolyogva dobolt a lábával közbe. A hibrid gyorsan körül nézett, vajon hányan nézik hülyének a lányt, na meg őt, hogy ott áll mellette.

'Cause you're hot then you're cold

You're yes then you're no

You're in then you're out

You're up then you're down

You're wrong when it's right

It's black and it's white

We fight, we break up

We kiss, we make up

(you) You don't really wanna stay, no

(you) But you don't really wanna go-o

You're hot then you're cold

You're yes then you're no

You're in then you're out

You're up then you're down

Caroline leugrott a padról, majd azt az utcát szinte végig ugrálta és táncolta.

-          Gyere le onnan légyszives – szólt fel a lány után, miután az felugrott az egyik lakásnak az erkélyére. – Még a rendőröket is ránk hívják erre a vinnyogásra – persze magában elismerte a lánynak nagyon jó hangja van, de az előadótól falra mászott.

A lány csak nevetett rajta és tovább énekelt.

'Cause you're hot then you're cold

You're yes then you're no

You're in then you're out

You're up then you're down

You're wrong when it's right

It's black and it's white

We fight, we break up

We kiss, we make up!

Klaus nevetve kezébe temette arcát, nem gondolta volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerül. De nagyon tetszett neki a lány pörgése. Fejét rázta, mosolyogva nyugtázta a lány kedve a tetőfokon van, és nem hitte, hogy egyhamar lecsillapodik. Ugyan volt már abba a hangulatba, amikor beszélhetnének a kicsattanó boldogságát látva képtelen volt eltűntetni azt.

You're hot then you're cold

You're yes then you're no

You're in then you're out

You're up then you're down

You're wrong when it's right

It's black and it's white

We fight, we break up

We kiss, we make up

(you) You don't really wanna stay, no

(you) But you don't really wanna go-o

You're hot then you're cold

You're yes then you're no

You're in then you're out

You're up then you're down, down...

- Na, hogy tetszett? – ugrott le végül a lány kacagva az erkélyről, ahol a lakók már a villanyt is felkapcsolták, hogy elzavarják a csendháborítót.

- Gyönyörű volt – bólintott neki a férfi, alig elrejtve mosolyát.

Caroline nem is nagyon törődött vele mit mond a férfi, tovább váltogatta a zenéket, majd elindulva az egyik irányba ismét énekelni kezdett, némileg Klaus-nak címezve.

You say that I'm messing with your head (yeah, yeah, yeah, yeah)

All 'cause I was making out with your friend (yeah, yeah, yeah, yeah)

Love hurts whether it's right or wrong (yeah, yeah, yeah, yeah)

I can't stop 'cause I'm having too much fun (yeah, yeah, yeah, yeah)

You're on your knees

Begging please

Stay with me

But honestly I just need to be a little crazy

All my life I've been good but now

ooooh

I'm thinking, what the hell?

All I want is to mess around

And I don't really care about

If you love me, if you hate me

You can't save me, baby, baby

All my life I've been good but now

Whoa, what the hell?

What

What

What

What the hell?

Klaus sokkal lassabb tempóban, de követte az őrült lányt, aki végig ordította az egész utcát. Illetve, énekelte, de aki nem volt közvetlen közel, az nem hallotta. Klaus nem volt hozzászokva, hogy ennyire megbámulják az utcán, egy lány miatt, aki előtte ugrált, táncolt és mutogatott. Nehezen tudta eldönteni most azonnal kapja-e fel a lányt és zárja be, vagy csak mulasson rajta és örüljön, hogy ennyire önmaga.

A sétány, amire ráfordultak üres volt, csak néhányan lézengtek arra, de ők is voltak olyan jó hangulatba, hogy ne törődjenek a lánnyal.

- Hová megyünk Caroline? – szólt hangosabban, hogy a jóval előrébb a szédelgő lány is meghallja.

- Hogy-hogy hová? Olyan helyre, ahol te is jól érzed magad! – felé perdült, de továbbra is gyalogolt.

- Oh, kedves vagy, de én itt is remekül mulatok – jegyezte meg gúnyosan, majd célzatosan leült az egyik padra. Nem tévedett, a lányban még volt annyi józanság, hogy nélküle semerre ne menjen és hamarosan meg is érezte a vállának nyomódó térdeket.

Caroline vigyorogva ült fel a férfi mellé, csak ő a háttámlájára ült.

- Mikor érezted magad jól utoljára?

- Mint mondtam, most is remekül szórakozok – pillantott rá a férfi mosolyogva.

- Ne csináld! – megbökte a férfi vállát. – Ilyen, amikor szórakozol? Nem gondoltam, hogy ilyen unalmas vagy.

Klaus inkább nem mondott semmit a lány cinikus megjegyzésére.

- Ne csináld már Klaus! Önként ajánlom fel neked, hogy igenis mulassunk egyet, erre te leülsz?

- Biztos kiöregedtem már – nevette el magát a férfi.

- Nem öreg vagy! – pattant fel Caroline bosszankodva, majd sóhajtva megállt a hibrid előtt. – Csak elfelejtetted, hogy kell. Olyan régóta mindig csak valami vezérel, és már egyszerűen nem tudod mit jelent élvezni az életet!

- Félek, te meg akarod nekem tanítani – lazán eldobta karját a padon, és kihívó mosollyal pillantott a lányra.

- Szó mi szó, én optimista vagyok, míg te inkább pesszimista és…

- Nem vagyok pesszimista! – hördült fel a férfi felháborodva.

 A szőke vámpír olyan ártatlan, nagy boci szemeket meresztett rá, hogy fokozatosan, de eltűnt arcáról a mogorvaság és kuncogni kezdett, majd elnevette magát. Félre nézett, hogy a lány ne váltson ki belőle ilyen reakciókat.

- Tudsz nevetni és szívből, ez a mi titkunk marad! – vigyorogta a lány, majd megfogta ismét a hibrid kezét és felrántotta. – Én már megmutattam, most te jössz!

- Miben? – értetlenül pislogott a lányra, aki csak mosolygott rá.

- Mutasd meg, te hogyan szórakoznál!

Klaus kajánul végig mérte a lányt tetőtől talpig, már meg is szólalt volna, de a szúrós kék szemek lyukat égettek a mellkasába, így bölcsen hallgatott.

- Mire gondolsz?

- Hát nem arra, amire te – rázta meg fejét szarkasztikusan Caroline, mire a férfi nem tudta megállni és kuncogni kezdett.

Bólintott, mire a lány tapsikolni kezdett örömében.

- Szuper lesz, meglátod!

- Mutassam meg az én világomat? – kérdezett rá a férfi, hogy megtudja mit is akar valójában.

- Mutasd meg, te hogyan érzed jól magad – helyesbített a lány, kissé megrettent a világ szótól. Sajnos Klaus világához olyanok is hozzátartoznak, amiktől ő inkább távol maradt.

- Rendben, de előre figyelmeztetlek, én csendesebb vagyok nálad – remélte, a lánynak nem esik le a mondat kétértelműsége.

- Miért, hangosnak tartasz?

Klaus majdnem hangosan felnevetett, ahogy Caroline tudatlanul visszakérdezett. Ő neki ilyen a fantáziája, vagy most a szőke vámpír agya tényleg ködösebb az elfogyasztott alkoholtól? Nem mondta ki inkább, amit akart, hanem átkarolta és vezetni kezdte az egyik utca felé.

Az este elég feszélyezetten indult, ő azon merengett hogyan közölje a lánnyal a híreket, Caroline pedig egyszerűen a bűntudat mögé bújt gondolataival. Klaus rájött, hogy az este nem telhet így el, ezért inkább alkoholba akarta fojtani a lány bánatát. Meglepően, Caroline nem ellenkezett ellene és pár feles után meghozta a kellő hangulatot. És visszafele sült el, ugyanis a lánynak esze ágába nem volt szomorkodni, vagy foglalkozni a történtekkel. Azóta pedig dúl benne az őrjöngni vágyás, előbújt belőle a kamaszkori kislányos énje, és nem lehetett lelőni se.

A hibrid remélte, de nem sejtette, hogy valaha idáig eljut a kapcsolata a lánnyal. Vagy Caroline túl engedékenyebb mindenkivel – még vele is -, vagy ő csinál valamit nagyon jól. Illetve rosszul, hisz egyre közelebb kerül a lányhoz, de hogy ez negatív vagy pozitív, az nézőpont kérdése. A férfi érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, még sem tett ellene semmit. Akaratlanul közeledett egyre jobban a lányhoz, amit megakadályozhatott volna, de nem akart. Még akkor sem, ha tudta semmiképp se jönnek ki jól belőle.

-Uh, de szép hely.

Jegyezte meg a lány, mikor betértek egy nagyon hangulatos kis helyre, ahol halk, romantikus zene szólt.

- Nem így nézett ki a huszas évekbe, de nagyjából hasonló – mondta a lánynak, aki mosolyogva bólintott.

- Igen, ez a te helyed – bólintott. – Elegáns, szép és régi. Van egy varázsa – mondta körbenézve.

- Engem is ilyennek látsz? – kérdezett rá egy személyesebb dologra a férfi, amit nem tudott magában tartani.

- Ezt nem fogod megtudni – somolygott a lány titokzatosan, ebből pedig Klaus már sejtette az igazságot.

- Táncoljunk – ajánlotta fel a lánynak és kezét nyújtotta. Caroline már a séta alatt kijózanodott annyira, hogy merjen vele ilyen helyre jönni. Caroline elmosolyodott, majd bólintott.

A táncparkettre mentek, ahol jó páran voltak már. A lány első ránézésre megállapította, hogy emberek, és persze olyanok, akik jobban kedvelik a régebbi stílusú helyeket. Hagyta, hogy a férfi vezesse őt, egyik kezét az övébe helyezte, a másikkal pedig átkarolta a hibrid vállát, kissé ráhajtva fejét. Muszáj volt bevallania magának, hogy tetszett neki. Nem csak a hely, hanem az egész helyzet. A hibridben volt egy olyan vonás, amit nagyon is rokonszenvesnek talált. Ugyan egy pillanatra elkalandozott, és gyorsan megrázta fejét, de a képek akkor is a fejébe villantak. Eltudta képzelni magát, hogy a következő jó pár évszázadot a férfi mellett töltené, aki szebbnél szebb helyekre vinné őt, minden estét hasonlóan töltenének, ő pedig majd titkon majd elolvadna attól az odafigyeléstől és udvariasságtól, ami a férfiban megvan. Ugyan mindig korához hű maradt, benne élt a modern században, de egy része szívesen benne lett volna ezekben a dolgokban. Klaus megtudta volna neki adni azt, amit egyik fiatal srác se. Csakhogy velük ellentétben Klaus-nak olyan sötét oldala is volt, amitől ő megrettent.

Nem akart vele találkozni, sose akarta megismerni. Bárcsak megtudna változni a hibrid. A múlttal valóban nem lehet már mit kezdeni, de a többivel még lehet valamit kezdeni. De nem akarta megváltoztatni a férfit, még akkor sem, ha titkon kívánta ezt. Klaus a sötétséggel volt teljes, hozzá tartozott, és bármennyire is irtózik tőle, pont ez volt az a vonás benne, amiért vonzódott hozzá. Pedig ő nem mindenáron kedveli a rosszfiúkat.

- Kellemesebb? – susogta a férfi, mire akaratlanul libabőrös lett.

- Nyugodtabb – értett vele egyet. – De azt hiszem, igazad van. Te már eléggé kiélted magad a röpke ezer év alatt… számodra már ez az, ami kielégítő. Ami igazán te vagy – inkább csak magának mondta, mintsem a hibridnek. Klaus túlságosan komoly és csúnyán mondva öreg ahhoz, hogy fiatalok módjára őrjöngjön és tomboljon. – De azért szívesen megnéznélek, amikor úgy elengeded magad, mint én – kihívó vigyorral nézett a férfira, aki csak mosolygott rajta.

- Üvöltsek az éjszakába, és másszak fel erkélyekre?

- Nem! – elnevette magát, és a józanodás mellé hozzájárult egy kis szégyenérzet is. – De néha kell ilyen is, hogy az ember úgy hajtsa álomra a fejét, hogy kiadta magából az indulatokat.

- A szórakozásnak, annak a fajtáját én másban élem ki. Segítek egy kicsit, hogy rájöjj – mondta szórakozottan, de elkomorodott. – Teliholdkor a legszokványosabb, de én már nem vagyok hozzákötve. Elveszítem a kinézetemet, és négy lábon futok tovább. Na, szabad a gazda?

- Átszoktál változni? – Caroline a döbbenettől megállt volna a lassú táncban, de Klaus nem hagyta neki és tovább vezette.

- Nagyon ritkán, és akkor is csak egy kis időre. – vonta meg vállát, mintha természetes lenne, de a lány túl sok mindent tudott az átváltozás fájdalmairól, hisz végig nézte már nem egyszer Tyler-nél.

- De nem gondolod, hogy az én módszerem kevésbé fájdalmas? – nem tudta elrejteni a sajnálatot a hangjából, ahogy belegondolt a férfi önszántából éli át azt a kínt.

- Nekem már nincs szükségem rá, hogy tomboljak Caroline – adta meg a választ, a kíváncsiskodó lánynak. – Te még fiatal vagy, és nagyon keveset éltél ebben a formádban. Sok minden új, még mindig és képtelen vagy elviselni, ezért jobbnak látod így kiadni magadból. De nekem volt elég időm rá, hogy belenyugodjak dolgokba.

- Mennyi fájdalommal lehetett dolgod az évszázadok folyamán? – Caroline ajkai közül akaratlanul csúszott ki a gondolata, mire a férfi megtorpant.

- Sokkal – válaszolta kurtán és elkomorulva. – Olyan sokkal, amit egy magadfajta nem tud felmérni.

Caroline bólintott, habár nem értette ezt a „magadfajta” dolgot. Azonban ma már eleget vájkált a férfi lelkében, nem akarta kihozni a béketűrésből.

- Nem tudom mi van Tylerrel – szólalt meg pár perc után. – Nem jelentkezik.

- Tudja, hogy visszaengedtem?

- Nem, eltitkoltam előle, szerinted? – Caroline felcsattant a hülye kérdésen, de a hibrid csak mosolygott rajta. – Már aznap szóltam neki, hogy nyugodtan visszajöhet, de… semmi. Igazából arra gondoltam sokszor, hogy talán még is megkerested és megölted.

- Miért tennék ilyet? – pislogott nagyokat Klaus, nem ezt a reakciót várta a lánytól.

- Nem tudom. Gyűlölöd őt.

- Inkább csak bosszant, mert keresztbe tett nekem.

- Bosszantás miatt is képes lennél őt megölni?

A férfinak nem kellett válaszolnia hozzá, hogy tudja a választ. A kék szemek végül feladták a dühöt, és kérdőn, majdhogynem zavarosan váltott pillantást a szürke írisz tulajdonosával. Elakadt a lélegzete, ahogy felismerte magában az ismert érzéseket, még is annyira idegennek hatottak. Vagy csak a személy miatt, aki iránt fellobbant?

Klaus akár egy könyvben, olvasni tudott a lány reakcióiban, és nagyon tetszett neki. Halvány mosoly kerekedett arcán, majd felemelte kezét és végig simított a hófehér, puha arcon. A szőke vámpír szemei megrebbentek az érintésre, és libabőrös lett tőle. Caroline mielőtt tehetett volna ellene, viszonozta a férfi mosolyát, és kezét a hibridére rakta.

-Másnak látlak, mint régen.

Gondolatai halkan buktak ki ajkai közül, Klaus pedig ettől a mondattól megdermedt. Igen, régen talán akarta, hogy a lány másnak is lássa, és észrevegye azt benne, amit nem mutat ki. De az egykori kihívás, amit anno benne látott, most már veszélyessé vált számára.

Ellépett a lánytól, zavartan nézett körbe, mintha eddig nem is tudta volna, hol vannak. Körülöttük táncoló, szerelmes párok voltak, kétségkívül a hangulat rántotta magával őket is.

- Menjünk – biccentett a lánynak, aki értetlenül állt, szinte leforrázva.

- Rosszat mondtam?

- Nem, csak mennünk kéne – hadarta gyorsan, majd a könyökét megfogva kivezette a kis helyről.

- Mehet tovább a móka? – fordult felé, erőltetett mosollyal Caroline, de a férfi tiltakozva megrázta fejét.

- Nem. Ennyi elég volt, drágám. Most beszélgetni fogunk.

Nem kellett zseninek lennie hozzá, hogy tudja, Klaus megakarja osztani vele azt, amit igenis tudnia kell most már. Egész este menekültek ettől a beszélgetéstől – még ha a hibridnek nehéz is volt bevallania magának – de nem kerülgethették tovább a témát.

Klaus bevezette őt a közelebb erő kisebb parkba, majd leültek egy padra. A férfi felsóhajtott, majd belekezdett. Nem tudta miként fog a lány reagálni a hallottakra, de ha a boszorkány esetleg felbukkanna, az még jobb lenne. Meg kell tudnia, hogy ki Ő! 

Következő fejezet